Múltból a jelenbe...-2.fejezet

(Kristen szemszöge)

-Elég ebből-az asztalra csaptam és felpattantam a helyemről. Mérges voltam. Egy ideig még elhallgattam, ahogy szórakoznak vele, de most már nekem is sok volt. Még ők sem bánhatnak így senkivel. Főleg nem egy ilyen lánnyal, aki nem ártott nekik.

- Ugyan, miért? Még csak most kezdtük- pillantott rám Meredith, majd visszafordult a lány felé, de elkaptam a karját és felrántottam a székről.

- Azt mondtam elég-csattantam fel mérgesen újra. Kiáltásomra az ebédlőben ülők mind rám kapták a tekintetüket. Még a foci csapat is, akik eddig fennhangon röhögtek. Ekkor már mindenki minket nézett, de nem érdekelt. –Mégis miért nem tudtok leszállni a csajról? Mit ártott nektek?

- Nem ártott, de egy drogos ribanc és megérdemli, azért.

- Azt mondtam fogd be a pofádat-nem érdekelt mennyien hallják a kiborulásomat. Csakis az, hogy megvédjem azt a szerencsétlen lányt. Hiszen bármi is történt a múltban, már nem tehet ellene semmit. Megtörtént és nem tud rajta változtatni. De próbálja helyre hozni, és ha Meredith így bánik vele, akkor sajnos nem fog neki sikerülni. De teszek én ellene. –Mégis ki vagy te, hogy ilyeneket mondj? Mi jogosít fel arra, hogy ítélkezz felette? Ne, inkább ne is válaszolj. Komolyan, én szégyellem magam helyetted. Mondd, mikor láttad, hogy én bárkit is megaláztam a múltja miatt? Válaszolj- üvöltöttem.

- Soha.

- Na látod? Nem vagy te itt senki. Gyorsan elintézhetem, hogy eltűnj innen. Te is tudod, hogy nem ajánlatos rosszban lenni velem. És ha továbbra is a közelemben akarsz maradni, befogod a szádat és csak akkor szólsz, ha kérdezlek, és ha értelmeset tudsz mondani. Mostantól tetszik vagy sem, de Elizabeth velünk fog lógni. És úgy merje bántani bárki is, hogy velem gyűlik meg a baja. Akinek bármilyen kifogása van a döntésem ellen, az leléphet. Nem kötelező velem barátkozni. Egyelőre még én döntöm el, ki az, aki megérdemli, hogy a barátom legyen és nem te. Most pedig- fordultam Liz felé és felhúztam a székből. –Gyere velem, ne itt sírj –karoltam át remegő testét melyet rázott a sírás. És az ajtó felé indultam, de mivel mindenki minket nézett, muszáj volt megszólalnom. Nem bírtam kihagyni.

-Nektek nincs jobb dolgotok? Foglalkozzatok magatokkal, ahogy mindig- morogtam fel, aztán kivezettem az ebédlőből egyenesen az udvaron lévő kis padig, ahova mindig egyedül szoktam jönni.

- Kössz, hogy megvédtél. De nem kell összeveszned a barátaiddal miattam-szipogta, amint leült.-Igazuk van.

- Ezek nem barátok. Csak… puli kutyák. És nincs igazuk. Egyedül Ash és Nikki véleménye számít. És mint láthatod-mutattam a háta mögé, ahol a két barátnőm közeledett, kicsit morcosan. Tudom, hogy kiállnak mellettem, de mindig megmondják az igazat. És félek, hogy most majd jól letolnak érte, de nem számít. Ez a lány akkor sem érdemel akkora megaláztatást. Meredith ezért még nagyon csúnyán megfizet –ők ott jönnek.

- Hú Kris, nem tudtam, hogy ennyire harcias vagy-dicsért meg Nikki, mikor odaértek hozzánk, aztán átölelt-látnod kellett volna a srácok arcát. Mindegyiküknek csorgott a nyála miután kijöttetek. A foci csapat volt a legnagyobb. Robbal az élen. Basszus, az álla a padlót súrolta. Egész biztos nem ismerte ezt az oldalad.

- Jól megmondtad neki-értett vele egyet Ash is és végre ő is elmosolyodott.

- Szóval nem haragszotok? –kérdeztem még kicsit félénken. Tudom, szerintem helyes volt, amit tettem, de ők a barátaim és fontos mit gondolnak rólam. Legyen az jó vagy rossz.

- Dehogy. Épp itt volt az ideje, hogy valaki helyre rakja a csajt. A te helyedre pályázik, de ezek után majd meghúzza magát, mint a jól nevelt kis kutyus. amúgy ha nem osztod ki most, hamarosan én tettem volna. azt hiszi, hogy nem vesszük észre, hogy át akarja venni a helyed. De nem megy neki. Ő ahhoz kevés. Túl sokan vagyunk melletted ahhoz, hogy őt bárki is támogassa. Ahhoz senki nem elég bátor, hogy kiálljon ellened. Most meg aztán végképp. Komolyan, te vagy a suli királynője. Amúgy a nevem Ashley Greene- nyújtott kezet Elizabeth felé.

- Én Nikki Reed vagyok.

- Én pedig Elizabeth Pattinson, de csak Lizzy vagy Liz.

- Várj, Pattinson… mint Robert Pattinson?

- Igen. Ő a testvérem- egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nekem is pont Rob testvérét kellett kifognom.

- Nos Kris, Rob húgát pátyolgatod. Nem ráz tőle a hideg? –bökött oldalba Nikki. Igaz, nem bírom Robot, de a tesója rendes. Legalábbis annak tűnik. Nem szabad, hogy ez az apró tény, miszerint Rob testvére, befolyással legyen rám.

- Nem tudtam, hogy testvérek vagytok.

- Mi a bajotok a bátyámmal?

- Semmi. Csupán túl nagyképű és nem tudja felfogni, ha nem kaphat meg mindenkit- rántottam meg a vállam.

- Bepróbálkozott? – kérdezte elhúzva a száját.

- Mióta először visszautasítottam egyfolytában próbálkozik- fintorogtam.

- Te lennél Kristen Stewart?

- Igen.

- A bátyám másról sem beszél csak rólad.

- Megérdemli. Nem fogok az ágyába bújni bármennyire is menő vagy legalábbis annak gondolja magát. És ezt ő is tudja. Megeszi a penész, hogy még nem tudott megfektetni. De ez az ő baja- újabb vállrántás volt a jutalma, ami Ash és Nikki jót nevettek. Hát igen. Ők tudják hányszor és milyen módon próbálkozott Rob.

- Ez a mi Kristen-ünk. Nem is ő lenne, ha Robert-et nem küldi el a pokolba.  

- Miért segítesz nekem? Hiszen ezzel csak lerontod a hírnevedet- váltott hirtelen Liz.

- Nem vagyok olyan rossz, mint amilyennek Rob beállított. Nem vagyok elkényeztetett picsa, akit senki más nem érdekel csak saját maga. És az ebédlőben úgy tűnt segítségre szorulsz. Meredith túl messzire ment.

- És ha ezért nem fog többet barátkozni veled? – felnevettem.

- Őszintén? Nem érdekel. Már nem az oviban vagyunk. Amúgy meg nem elég merész hozzá, hogy leváljon tőlünk. Azok, akiket itt látsz, egyedül ők a fontosak nekem. Senki más. Nekem nincsenek szüleim, mint a többi diáknak, nincsen rengeteg barátom, csak ők ketten. Elveszítettem a szüleimet és velük együtt a régi énemet is. Olyan voltam, mint Meredith és erre nem vagyok büszke.

- Nem muszáj elmondanod, ha nem akarod.

- Teljesen mindegy mikor mondom, egyszer úgyis megtudod. És inkább tőlem, mint mástól. Nos, ott tartottam, hogy hasonlítottam Meredith-re, de nem aláztam meg senkit úgy, ahogy ő. Mindent megkaptam amit akartam, aztán mindennek vége szakadt, mikor ők meghaltak. Még csak 12 éves voltam tele rengeteg pénzzel, hatalmas örökséggel, de egyedül voltam. Nem voltak rokonaim, nem volt senkim. Egyedül Ashley és a családja. Nekik köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Ugyanis a szüleink jóban voltak. Üzlettársak voltak, és barátok. Miután a szüleim meghaltak, magukhoz vettek.

- Úgy nőttünk fel, mint a testvérek- ölelt át Ashley.

- Pontosan. Miután pedig betöltöttem a 18-at megkaptam az örökségem. Azóta a cégeket én irányítom, de míg tanulok addig Ash papáját bíztam meg ezzel. Nem vagyok még rá készen, hogy egyedül vezessem a hatalmas cégeket és üzleteket. De visszatérve az előbbiekhez nem, nem érdekel, ki mit mond és az sem, hogy Rob a bátyád. Sajnos a családját nem választhatja meg az ember, de a barátait igen. Ash és Nikki azok, akikben megbízhatok. A többiek csak azért vannak, mert azt remélik, hogy ha velünk lógnak, akkor „menőbbek” lesznek. Sajnos ebben az iskolában a pénz az nagy úr. És ez alapján választják a menőket és a lúzereket. Lehetsz gazdag, ha a többi diák szülei gazdagabbak. Ez ilyen. Nálunk így működik. Vagy pénzesek a szülők vagy kivívod mások tiszteletét. Így került az élre a bátyád. Nem hagyta magát. Engem azért követnek, mert nincs aki megszabja, mire költsem a pénzem, mert félnek, hogy tennék ellenük valamit. Nem ismernek, rossznak gondolnak, de így legalább nem zargat senki. És ezáltal megvédhetlek téged és a barátaimat is.

-Ha hatalmad van, az szuper. Mikor mindenki minket néz, akárhová megyünk. Elképesztő. Neked is ki kell próbálnod. Tetszeni fog. Minden pasit megkaphatsz, követni fognak bárhová megyünk, és ami a legjobb, mindenki irigykedik ránk, és amit mondunk, az úgy van.

- Igen. Olykor Ashley átváltozik és őrültségeket beszél, de mi attól szeretjük- simogatta meg a fejét Nikki, mire drága testvérkém mérgesen ellökte a kezét.

- Szóval nem zavar titeket, hogy drog függő voltam? – kérdezte kicsit bátrabban Lizzy.

- Na, akkor most tisztázzuk a helyzetet. Minket nem érdekel milyen a múltad. Az számít, hogy most milyen vagy-mosolyogtam rá. –Mindenkinek van sötét múltja, és amíg nem fogadod el, addig nem élhetsz a jelenben.

- Ezt pont te mondod Kris, vicces.

- Pont azért mondom, mert én képtelen vagyok rá. És nem akarom, hogy ő is ebbe a hibába essen.

- Így igaz. Nekem is van némi alkohol problémám, de a lányok nem szólnak érte. Na azt tisztázzuk, hogy nem vagyok alkoholista, de a bulik alkalmával kissé elszalad velem a ló. De most nem rólam van szó, hanem rólad. Szeretnénk megismerni, ha benne vagy- váltott komolyra Nik.

- De….

- Csak akkor, ha te is szeretnéd. Mi szívesen látunk magunk között- néztem rá komolyan. –Megvédünk, és ha velünk vagy, nem fog ártani neked senki. De ha úgy döntesz, nem kérsz belőlünk, akkor sincs baj, mert akkor is ügyelünk majd rád. A döntés a te kezedben van.

- És ez azt jelenti, hogy nekem is úgy kell viselkednem, mint azoknak az üresfejű libáknak odabent? – ijedt tekintete rám villant, de láttam benne a huncutságot.

- Nem-nevettem fel- mi nem akarunk átformálni. A lényeg, hogy magad add. Érdekesebb vagy, mint azok. De nem kötelező. Csak szeretnénk, ha jó társaságban lennél.

- Ez esetben próbáljuk meg.

- Oké. Viszont a bátyád tabu téma. Nem éppen a kedvencünk. de a kedvedért nem szidjuk majd előtted- grimaszolt Ashley.

-Oké- és végre ő is felnevetett. Nem tudom mi késztetett arra, hogy magam mellé állítsam őt. Fogalmam sincs. Egyszerűen az ebédlőben történtek után nem akartam, hogy egyedül maradjon. Meredith nem fogja ennyiben hagyni, az biztos. Már előre látom, hogy rengeteg vitánk lesz még ebből, de nem baj. Lizzy szenvedett már eleget és mi a lányokkal adunk neki egy esélyt, hogy bebizonyítsa megváltozott. Meglátjuk él-e vele.

Miután Lizzy megnyugodott, visszamentünk az ebédlőbe, ahol mintha mi sem történ volna, leültünk a helyünkre. Annyi különbséggel, hogy Liz most közém és Ashley közé ült. Meredith egy szót sem szólt egész ebéd alatt, pedig ment a traccsparti. Amibe beszállt Liz, Ash és néha Nikki is. Viszont Meredith végig engem nézett és én is őt.

-Gyere velem- álltam fel az asztaltól ebéd után és ő követett. Persze mindenki csendben figyelte, ahogy távozunk, de nem érdekelt.

- Mit akarsz- kérdezte, mikor megálltunk a folyosón.

- Nem szeretném, ha bántanád. Elég volt az ebédlőben történtek. Nem kell még több probléma.

- Nem kell még több? Szerinted ennyivel el lehet intézni? Tulajdonképpen mindenki előtt megaláztál. És tűrjek, igaz? Mert te vagy a nagyságos Kristen Stewart.

- Nem. Meredith, elég ebből. Te kezdted én pedig megvédtem. Nem szeretem, ha ok nélkül bántasz bárkit is. Problémái voltak, de ha jól emlékszem neked is voltak hasonló gondjaid, igaz? Sőt, a szüleid is bajban vannak mostanság. Néhány hónapja kértél tőlem valamit úgy, hogy a többiek ne tudjanak róla, igaz?- céloztam ezzel a szüleire, akik tönkrementek és ő azt kérte tőlem, hogy fektessek be pénzt a vállalkozásukba, hogy megmenthessék azt és hogy a többi diák ne tudjon róla, hogy szegények lettek. –Én segítettem neked. Így volt?

- Így.

- Akkor most én kérek tőled valamit. Hagyd békén Lizzyt, különben mindenki tudomást szerez a helyzetedről, és ha tovább szórakozol vele, akkor a szüleid cégét is könnyen felszámolhatom. Jól vigyázz, mit teszel ellenem vagy a barátaim ellen. Mert megütheted a bokád. Méghozzá nagyon.

- Nem kell fenyegetőznöd. Te vagy az iskola királynője, úgyis mindenki azt teszi, amit akarsz.

- Ne beszélj így. Én csak annyit akarok, hogy hagyd Lizzyt. Ha ezt megteszed, minden rendben lesz köztünk. Ennyire egyszerű a dolog.

- Rendben őfelsége- azzal fogta magát és elment.

- Úgy látszik gond támadt a királyi udvarban- a hang a hátam mögül jött, de túlságosan közelről. Olyan közelről, hogy a lehelete a nyakamat súrolta. Amilyen gyorsan csak tudtam, elléptem tőle és szembefordultam vele.   

- Mit akarsz megint? Miért követsz és miért hallgatóztál?

- Nem hallgatóztam és ne aggódj, most nem rólunk van szó.

- Mert nincs olyan, hogy mi. De miről akarsz beszélni?

- Szeretném megköszönni, amit a testvéremért tettél az ebédlőben. Hallottuk mit tettek vele és azt is, hogy kiálltál érte. Köszönöm.

- Nincs mit. De nem miattad tettem. Félre ne értsd. Egyszerűen csak nem szeretem, ha a közelemben akarja valaki fitogtatni az erejét. A suli az enyém a lányok közül. Senki nem bánthatja büntetlenül a barátnőimet.

- Akkor ő a barátnőd?

- Igen. Talán valami baj van ezzel?

- Csak ne legyen olyan cicababa, mint a többi követőd. Nem szeretném, ha ki-be ugrana a férfiak ágyából- vágta hozzám.

- Miért? Szerinted én ezt csinálom? Fűvel-fával lefekszem?  Komolyan ezt gondolod rólam? –egy csöppet elképesztett ez a pofátlan viselkedése.

- Hát azt nem tudhatom. Csak abban lehetek biztos, hogy az enyémben még nem fordultál meg. De ez ellen gyorsan tehetünk- rántott magához.

- Fordulj fel bunkó. Most pedig megyek- löktem el magamtól.

- Kris-fordított maga felé, de a hirtelen irányváltoztatástól a mellkasának ütköztem. –Ezek után sokat leszünk együtt. Egy társaságban. Remélem, tudod. A húgom miatt.

- Csak szeretnéd. Én a tesóddal barátkozom, nem veled –morogtam, majd faképnél hagytam. -Hülye öntelt hólyag- puffogtam és visszamentem az osztályba, ahol minden a legnagyobb rendben volt. Legalábbis úgy tűnt. De nem volt minden így. 

Sziasztok!

Nos kicsit későn, de végre ide is megérkezett a friss. Remélem ez is tetszeni fog. Azt pedig megígérem, hogy minden héten hozok új részt. Legalábbis terveim szerint. Ha bármi közbejön, szólni fogok.

További jó pihenést kívánok nektek a nyár hátralévő részére. 

Puszi: Rosalice