6.fejezet

(Alice szemszöge)

„Minden ott ér véget, ahol elkezdődött, és minden ott kezdődik, ahol egyszer véget ért.”

Újra itthon. Forksból még aznap el kellett jönnünk. Rettenetesen kíváncsi voltam, miért nem engedték, hogy belépjünk a Swan házba, de nem akartunk összetűzést a falkával. Márpedig a farkasok képesek lennének megölni minket, ha szerződést szegnénk. Én pedig szeretnék még visszaköltözni Forksba, ezért jobb a békesség alapon eljöttünk.

-Megjöttünk?- kiáltottam, amint kinyitottam az ajtót.

- Rosalie, Emmett, Edward, Lorena és a drága sógornőm Diana is megjelent a nappaliban.

- Jaj, végre- szaladt elénk Rose és egyből a nyakamba vetette magát. A hirtelen lendülettől hanyatt estünk és mindketten a földön kötöttünk ki. Nagy nevetés közepette sikerült feltápászkodnunk és végre a többiekre néztem. Amíg mi Rose-val jól kiölelkeztük magunkat, egyetlen szerelmem mindenkit üdvözölt. Majd visszaállt mellém. Rose elengedett és helyét a férje vette át. Emmett felkapott és megpörgetett a levegőben. Már nagyon hiányzott, hogy ilyen boldognak lássam őket. Lorena is odajött hozzám. Megállt előttem és a szemembe nézett.

- Jó hogy itt vagy Alice néni. – adott az arcomra egy puszit. Mivel nem akartam bunkó lenni, így nem utasítottam vissza a közeledését. Lorena után Diana is elém jött megölelt és műmosollyal az arcán közölte:

- Már mindenkinek nagyon hiányoztatok. Örülök, hogy végre hazajöttetek. Majd fogta magát és visszaállt férje mellé.

Edward a lehető legtávolabb állt tőlem. És rám sem nézett. Jasper felém fordult, de mielőtt bármit mondhatott volna, megszólaltam.

-Hát te már nem is üdvözlöd a rendkívül kicsi és rettentően bosszantó húgodat bátyus- mosolyogtam Edwardra.

Ő rám emelte a tekintetét és ott mérhetetlen boldogságot láttam. Vámpírsebességgel elém rohant és a karjaiba kapott. Ugyan úgy megpörgetett a levegőben, mint Emmett, de miután letett szorosan átölelt.

-Már annyira hiányzott ez a hang és ez a vidámság. Végre hozzám szóltál.Annyira hiányoztál. Köszönöm, köszönöm. Jaj, Istenem, köszönöm. – pörgetett meg még egyszer. – Hiányoztál Alice.

- Ne Istennek köszönd, hanem Jaspernek. Ő volt, aki közben járt az érdekedben. És te is hiányoztál nekem.

- Köszönöm Jasper.

- Na, ha most megengeditek, kipakolnánk és utána beszélgethetünk. - azzal felvonultunk szerelmemmel az emeletre.

 Nem szólaltunk meg, csak csendben pakoltunk és néha egy-egy csókot váltottunk. Amint elkészültünk, a kezembe vettem a dobozt - amiben a képek és Esme legkedvesebb vázái voltak- és lementünk a nappaliba, ahol a többiek voltak.

Már Esme és Carlisle is hazaértek. Mivel a többiek felhívták őket. Amint megláttak minket, odaszaladtak hozzánk és szorsan átöleltek. Már amennyire a doboz engedte. Aztán leültünk a kanapéra.

-És mi az a doboz húgi, csak nem ajándékot kapunk?- lelkesült fel Emmett.

- El kell, hogy keserítselek bátyám, de nem voltam vásárolni. Nem volt rá időnk- mosolyogta Jasperre.

- És hol voltatok?- tette fel a kérdést Esme.

- A szigetünkön. Kellet egy kis kikapcsolódás. Meg ellátogattunk Forksba. – mondtam könnyed hangon.

- Mit kerestetek ti ott?- kérdezte Edward és láttam a szemében a szomorúságot.

- Csak elmentünk az ottani házunkba, elhoztunk pár dolgot- mutattam a dobozra- meg beszéltünk a farkasokkal.

- Hogy mikkel?- sipította Diana.

- Forks közelében alakváltó farkasok élnek. Velük szerződést kötöttünk. Ha nem lépünk a földükre és nem ölünk embert, ők nem támadnak meg minket és ők sem lépnek a területünkre. – válaszolt helyettem apa.

Edward átölelte felesége vállát és nyugtatta. Hát igen. Diana retteg a farkasok, mióta megtudta, hogy léteznek vérfarkasok és ők képesek megölni a vámpírokat.

- Miket hoztatok el?- kérdezte Esme kedvesen.

- Csak fényképeket, két vázádat, amiket tudom, hogy nagyon szeretsz és még pár ruhát, amiket nagyon szerettem - és amik mellékesen Bella ruhái- tettem hozzá magamban. És kivettem a vázákat. A dobozt letettem a földre, Esme pedig meghatottan nézett rám, átölelt és rögtön el is helyezte őket. Majd visszaült apa mellé és tovább kérdezősködtek.

-És mit szólt a falka az érkezésetekhez?- érdeklődött apa.

Jasperre néztem, hogy ha szeretné, elmondhatja ő is, de nemlegesen megrázta a fejét és átkarolta a derekam.

-Nem voltak túl barátságosak. Sőt kifejezetten ellenségesen viselkedtek. Bella miatt kiakadtak ránk. Megkérdeztem, hogy a Swan ház üresen áll e még, mert szeretnék odamenni, de kijelentették, hogy az a ház most már az ő területükhöz tartozik és szerződésszegésnek veszik, ha akár csak a közelébe megyünk. –Figyeltem Edward arcát és a szemében hatalmas fájdalmat láttam. Amikor a felesége ránézett, erőtlenül rámosolygott, de én tudtam, hogy fájnak neki a szavaim. De tovább folytattam. – És ami a legrosszabb, hogy Bella ikertestvére egyenesen gyűlöl minket. Kijelentette, hogy ha meglátja Edwardot annak rossz vége lesz.

Végignéztem családom tagjain és mindenki arcán meglepődöttséget láttam.

-Hogy? Az ikertestvére? De mi, hogyan…- Tette fel a kérdéseket Rose nem túl értelmesen, de megértettem, mit szeretne tudni.

- Nem tudom, miért nem mondta el Bella, de teljesen ugyan olyan a két lány. Kivéve, hogy Nathalie haja szőke. Ja és említettem már, hogy Bella testvére vámpír?

 Na itt még nagyobb döbbenet ült ki az arcukra.

-De nem lehet, hogy ő Bella, csak…- kezdett reménykedni Esme.

- Mi is azt gondoltuk először, de lehetetlen. Ugyanis az érzései teljesen másak, mint Bellának. És a viselkedése is szöges ellentéte. Sőt. Akkora szerelmet érzett Jacob iránt, mint Bella…- és gondolom szerelmem gondolatban folytatta mondatát Edwardnak, de mivel én azt akartam, hogy a többiek is értsék, mire gondol Jazz, hangosan kimondtam.

- Azt akarta mondani Jazz, hogy Nathalie akkora szerelmet érez Jacob iránt, mint Bella Edward iránt. – néztem mélyen bátyám szemébe. Tudtam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, de rá kell jönnie az igazságra Dianával kapcsolatban. És az a nőszemély csak akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha kierőszakolják belőle.

- Meg tennétek, hogy nem beszéltek folyamatosan arról a nőről. Kicsit sem izgat, hogy én vagyok Edward felesége és előttem emlegetitek a volt barátnőjét? Nem gondoltok bele, ez nekem mennyire rossz?

- Sajnálom édesem. Ne haragudj, igazad van- simogatta meg a felesége arcát bátyám.

- Nem, nincs igaza. Nem tudom, miért olyan rossz neked, hogy Bellát emlegetjük, ha már egyszer meghalt. Nincs semmi okod a féltékenykedésre. – keltem ki magamból, majd választ sem várva felrohantam az emeletre.

3 hónappal később

-Mindenki a nappaliba- kiáltottam el magam. Mire leértem, már mindenki lent volt és érdeklődve figyeltek rám.

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretnék újra iskolába járni. – kezdtem, de apa közbevágott.

- Ha szeretnétek, már holnap beírathatlak benneteket az iskolába.

- Nem- kezdtem rögtön tiltakozásba. Még csak az kellene, hogy ide írasson be. Én ezt nem akarom. –Mivel innen nemsokára tovább kell állnunk, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha már most másik helyre költöznénk, és ott újra elkezdhetnénk mindent. Legalább nem kellene félbehagynunk a sulit.

- A hugicámnak igaza van. Ha már újra suliba kell járnunk, legalább kezdjünk mindent elölről.- állt mellém Emmett.

- És mégis hova szeretnél menni Alice? –kérdezte anya.

Na, a beszélgetésnek pont ettől a részétől féltem, de nagy levegő és zutty bele.

-Mielőtt még tiltakozni kezdenétek, előbb hallgassatok végig. –kértem, majd folytattam- Forksra gondoltam. Már rettenetesen hiányzik az a város és bár tudom, mire gondoltok most, mégis azt szeretném, ha oda mennénk.

A mondatom végére felvettem a kiskutya szemeimet és úgy néztem körbe a családom tagjain. Meglepődöttséget láttam rajtuk, de semmi mást. Kivéve Edwardot. Az ő arcán ott volt még a fájdalom és azt vettem észre, most valahol az emlékeiben jár.

-Nos, akkor mindenki hallotta Alice javaslatát. Szerintem akár szavazhatunk is. –állt fel apám, amint felébredt a döbbenetből. –Mehetünk Forksba?

- Esme?

- Részemről rendben.

-Rosalie?

- Igen.

- Emmett?

- Hát, ha már az én kis feleségem igent mondott, akkor én is. Igen.

- Jasper?

 Ránéztem férjemre és rámosolyogtam.

-Persze.

- Lorena?

- Még soha nem jártam ott, úgyhogy mehetünk.

- Diana?

- Felőlem. Ha már mindenki igent mondott, ne legyek semmi jónak az elrontója.

-Edward? –na, ettől a kérdéstől féltem én.

- Mehetünk. –mondta én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Arra számítottam, hogy majd tiltakozni fog és úgy kell győzködni, hogy mégis menjünk Forksba, de tévedtem. Ilyen is ritkán van.

Elmosolyodtam és odatáncoltam bátyámhoz és szorosan átöleltem. –Köszönöm – suttogtam a fülébe.

Ő elengedett, én pedig boldogan mentem oda szerelmemhez, hogy egy csókot nyomhassak ajkaira.

-Akkor egy hét múlva indulunk. Addigra mindenki pakoljon el és intézze el a függőben lévő ügyeit. –mondtam és felszaladtam az emeletre, hogy nekiálljak pakolni.

El sem hiszem, hogy újra Forksba megyünk. Ez hihetetlen. Végre. Már a múltkori látogatásunk óta szeretnék oda visszamenni és most itt az idő. Abban reménykedek, hogy a farkasok nem lesznek nagyon ellenségesek velünk és megengedik, hogy visszaköltözzünk. Mert abban biztos vagyok, hogy Carlisle nem fogja megkockáztatni a harcot velük és ha ők nemet mondanak, akkor tovább kell állnunk.

Kérlek Istenem. Engedd, hogy a falka beleegyezzen és újra Forksban lakhassunk.

(Edward szemszöge)

Ez alatt a három hónap alatt sikerült elengednem Bellát. Ma már nem fáj az emléke és szívesen gondolok vissza a vele töltött időkre. Igaza volt a afeleségemnek. Csak el kellett határoznom,hogy elengedem és elfogadom,hogy már soha többet nem láthatom.
Diana,mint az elmúlt 40 évben,ebben a három hónapban is mellettem volt és segített.Oly sok mindenért mondhatok neki köszönetet.Annyi  mindent tett már értem, hogy valamivel muszáj lesz neki viszonoznom.
Most pedig újra Forksba megyünk. Alice rettentően félt a reakciómtól,de ő még nem tudja,hogy teljesen elengedtem Bellát.Annyira jól esett,hogy Alice végre újra hajlandó beszélni velem és bár tudtán kívül,ő is segített.Segített, és nem is keveset. Azok a fotók,amiket elhozott a Forksi házból először felzaklattak,de ma már mosolyogva nézek rájuk.
Mindenki beleegyezett abba,hogy Forksba költözzünk. Mondjuk a testvéreimben és a szüleimben biztos voltam,hiszen ott voltunk a legboldogabbak,de azt nem tudtam,hogy lányom vagy a feleségem szeretne e oda menni. Nagy kő esett le a szívemről,mikor mind ketten igent mondtak.
Most pedig irány Forks és egy új "élet" kezdete.