5.fejezet

(Bella szemszöge)

Azonnal felálltam és a folyosóra mentem, ahol Nessie kómás fejjel állt az ajtaja előtt, így Liz szobája felé mentem.

Amikor kinyitottam az ajtót, kitört belőlem a nevetés. Liz ült a földön és próbált kiszabadulni a takaróból. A nevetésemre Nessie is a szobába jött és ő se bírta nevetés nélkül.

Amint sikerült kicsit csillapítani a nevetésem, odamentem lányomhoz és segítettem neki felállni.

-Te mégis mit kerestél a földön?- kérdezte Nessie a hasát fogva a nevetéstől. Csodálom, hogy egyáltalán meg tudott szólalni annyira nevetett.

- Belegabalyodtam a takaróba és legurultam az ágyról. - kezdte sértődötten, de a mondat végére már ő is nevetett.

- Ja, csak leestél? Azt hittem atombombát robbantottak, olyan hangos volt. – Ness nem bírta abbahagyni a nevetést. Liz felkapta a párnáját és egyenesen a nővére arcába dobta, de Renesmee ettől csak jobban nevetett. Már azt hittem, megfullad, amikor hirtelen abbahagyta.

- Jesszusom, el fogunk késni a suliból- és már el is rohant a saját szobájába.

- Te is készülődj, én meg készítek valami reggelit.

Azzal már ki is léptem a szobából és a konyha felé vettem az irányt.

(Nessie szemszöge)

A saját szobámba futottam és nagy nehezen sikerült kiválasztanom, mit vegyek fel az első iskolai napomra. Már megint suli. Soha nem rajongtam érte, bár eddigi életemben még csak egyszer jártam ki. Mindig sikerült meggyőznöm anyáékat, hogy semmi szükség az iskolára, mert így is eleget tudok. Bezzeg Liz. Ő szeret iskolába járni. Nem tudom mi olyan jó benne. Bár ő mindig is jó kislány volt, és én voltam a lázadó. De most anya azt mondta, hogy muszáj újrakezdeni a sulit. Így ha nehezen is, de valahogy csak kibírom ezt a négy évet.Aztán meg egy ideig az iskola közelébe sem megyek.

Elintéztem a reggeli teendőimet, majd visszamentem a szobámba. Felvettem a ruhákat, amiket kikészítettem tettem fel egy kis sminket és már a konyhában voltam. Gyorsan megettem a reggelimet és már csak Liz-re vártam. Nem sokkal később ő is megjelent a lépcső tetején, megvártam, míg megreggelizik.

Reggeli után két autóval indultunk a suliba. Út közben pedig versenyeztünk. Mivel mindhármunknak külön autója van, így nem kell folyton a másikra várni. 

Anyának van egy vörös Volvo C70, Liznek egy zöld Ferrari California, nekem pedig egy szürke Audi TT.

Leparkoltam egy szabad helyre és pont, amikor kiszálltam, akkor állt be mellém Liz.

-Azért megvárhatnál. Nem kell úgy hajtanod, mint egy őrült.- szállt ki a kocsiból és az orra alatt dörmögött. Nem vettem magamra. Tudom, hogy csak azért beszélt így, mert nem ő nyert. Csak rámosolyogtam és mellé sétáltam.

- Ne haragudj rám húgi. Engesztelésül elmegyek veled délután vásárolni.

- Rendben- és már ragyogott is a szeme a boldogságtól. Egy kis vásárlás mindig felvidítja. Én is szeretek vásárolni, de amit a tesóm csinál az kész katasztrófa. Bár velem és anyával mindig kíméletes, de ha egyedül megy, órákat képes eltölteni egy plázában.

- Gyere, menjünk és kérjük ki a könyveket és az órarendet. - kapta el a karom és a bejárat felé indult magával húzva engem is.

Minden diák minket bámult. Megálltunk egy ajtó előtt, melyen a TITKÁRSÁG szó állt. Lizzy bekopogott és egy szabad után benyitott.

-Jó napot. Múlt héten voltunk beiratkozni és azt mondták, hogy ma vehetjük át a könyveinket és az órarendünket.

- Igen. Gyertek csak be. Azonnal hozom őket-mosolygott az íróasztal mögött ülő vörös hajú nő.

Liz elintézett mindent, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy eltegyem a saját dolgaimat.

Elköszöntünk és elindultunk az első óránkra, ami közös volt. Tulajdonképpen az egész órarendünk közös néhány óra kivételével.

-Hahó, Ness- kalimpált az orrom előtt testvérem.

- Mi van már?

- Na végre, már azt hittem orvoshoz kell vinnem téged. Mióta beléptünk az iskolába, egy köszönésen kívül meg sem mukkantál.

- Tudod, hogy nem rajongok a suliért. Mi lenne, ha mennénk órára, hogy minél hamarabb elmehessünk innen.

- Rendben. – Lizzy tovább indult én pedig mentem utána. Megállt egy terem előtt és bekopogott. Beléptünk a terembe és mindenki ránk nézett. Komolyan. Majdnem hangosan megkérdeztem, hogy - Nem láttatok még fehér embert?- de visszafogtam magam és bájosan mosolyogtam.

- Jó napot tanár úr. – köszöntünk egyszerre. Na, erre mosolyognom kellett.

- Jó napot. Renesmee és Elizatbeth Swan? – kérdezte, mi pedig bólintottunk.- Üdvözlöm önöket az osztályban. A nevem Mr. Johnson és én fogom tanítani maguknak a matematikát. Kérem, egy pár mondatot mondjanak magukról.

Liz rám nézett, így tudtam, hogy azt szeretné, ha én beszélnék. Ezért belekezdtem a mondandómba.

Én Renesmee Carlis Swan vagyok, de kérlek, szólítsatok nyugodtan Nessie- nek.  Ő pedig az ikertestvérem Elizabeth, de inkább Liz.

Nos, a szüleink nem rég meghaltak és mi lelki okokból nem tudtunk tovább azon a helyen élni, így ide költöztünk. Eddig Alaszkában éltünk, de az unokatestvérünkkel Isabellával ideköltöztünk, ő pár évvel idősebb nálunk. Sajnos ő is ugyanabban a balesetben veszítette el a szüleit, mint mi. Bella a gyámunk és vele élünk. Nagyjából ennyi. – fordultam vissza a tanár felé.

-Részvétem a szüleitek miatt. De ha az unokatestvéretek csak pár évvel idősebb, miért nem tanul még? – hát ezt a tanárt már biztos nem fogom kedvelni. Mindenbe beleköt.

- Mert ő már huszonkét éves és óvónőként dolgozik. Már befejezte az iskolát. – vigyorogtam, de legszívesebben már leültem volna a helyemre.

- Értem. Kérlek, foglaljatok helyet. Még van két üres hely. – én már indultam is volna az egyik szabad helyre, bár nem volt ínyemre egy ember mellé ülni, amikor Liz megszólalt.

- Kérem tanár úr. Nem lehetne, hogy a nővérem mellé üljek. Tudja, sajnos még a lelki állapotom nem jött teljesen rendbe és a nővérem mellett legalább jobban érzem magam. – nézett kiskutya szemekkel Liz.

- De persze.- nézett húgomra a tanár, majd az osztály felé fordult- Kérem, tegyenek szabaddá egy üres padot az új diákoknak.

Hát elképesztő testvérem van. Mindent elér, amit csak akar. A kis boszorkány odajött mellém és rám kacsintott, majd leült a szabad padba. Én pedig mellé.
 A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek. Az idő olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettem, hogy eltelt 3 hónap. Nem sok minden történt ez alatt az idő alatt. 

3 hónappal később…

 A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek. Az idő olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettem, hogy eltelt 3 hónap. Nem sok minden történt ez alatt az idő alatt. 

Sikerült beilleszkednünk az iskolába és bár még mindig megbámulnak minket, már korántsem annyira, mint az első pár napban.

A napunk nagy részét az iskola falai között töltjük, meglepően jól érzem magam. Rendkívül jól szórakozom, amikor valamelyik tanár felszólít és azt hiszi, tud olyat kérdezni, amire nem tudok válaszolni.

-Hé Ness. Hahó, itt vagy?- kalimpált az orrom előtt Reni.

- Persze. Mit is mondtál, kicsit elgondolkodtam. Bocsi.

Reni az egyik legjobb barátnőnk. Ő is félvér, de ő soha nem ismerte a szüleit. Talán pont ezért értjük meg egymást annyira.Amikor elvittük La Pushba, a falka,Jacob és Nathalieis nagyon megkedvelte és Seth bevésődése lett. Reni az egyetlen, akinek mindent elmondhatunk. és nem kell hazudnunk neki. Már anyával is találkozott és jól kijöttek. Anya biztosította a támogatásáról és azt mondta, hogy bármi gondja van hozzánk jöhet. Szerintem már a harmadik gyermekének tekinti Renit. Talán egész életemben ő az a személy, akit a legjobb barátnőmnek mondhatok. Bár nem tudom milyen egy igazi barátnő,mert nekem nem volt, de érzem, hogy ő tényleg a barátnőm és szinte a testvérem lett ez alatt a három hónap alatt.

- Semmi baj. Csak annyit, hogy új diákok jönnek. Holnaptól kezdenek és Angliából jönnek. Ennyit már sikerült kiderítenem. 

Oh és heten vannak testvérek. Szerintem vámpírok, de nem biztos.

Ez az egy szó eszembe juttatta, Cullenéket. Mi van, ha ők jönnek vissza? Nem, akkor Liz már szólt volna. És ők heten vannak testvérek Cullenék pedig csak öten. De mi van, ha tényleg ők azok? Nem, nem. Gyerünk Renesmee verd ki a fejedből ezt a hülyeséget.

De mit fogunk tenni, ha tényleg ők azok? Teljesen kitöltötte az agyamat a pánik és még az ésszerű gondolkodás sem ment. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy lehet hogy ők jönnek vissza.