3.fejezet

 

·              Még mindig szeretem. De a kapcsolatról magáról, ha rá gondolok, úgy érzem, valami nagy tűzvész        pusztított, és csak nagy, egybefüggő, nem hegedő égési sérülések maradtak utána.

(Bella szemszöge)

Reggel a lányok megreggeliztek és közös döntés alapján LaPushba mentünk.

-Sziasztok. Hát ti? – nyitott ajtót testvérem.

- Szia – mosolyogtam rá. – Hát már meg sem látogathatunk titeket? – kérdeztem és közben beljebb mentünk.

- Bells, lányok. Örülök, hogy itt vagytok. Csak nem hiányoztunk – jött elénk Jake.

- De, nagyon is. Viszont most fontos dologról lenne szó.

Jake bólintott, leültünk a kanapéra és beszélni kezdtem.

-Alice és Jasper még ma délután idejönnek. Liz azt mondja, hogy beszélni fognak veletek, mármint a falkával. De mi nem akarunk velük találkozni. Arra szeretnélek kérni téged, hogy beszélj velük, de ne mondd el nekik, hogy életben vagyok és a lányokról se szólj.

- Rendben. Mikor érkeznek pontosan? – fordult Liz felé.

- Kb. három óra fele.

- Ne aggódj, elintézzük. Ti pedig itt maradtok egészen addig, amíg el nem mennek.

- Köszönöm, viszont lenne itt még valami. Lizzy azt mondta, hogy elmennek a házba, mármint a Swan házba és ha lehetséges, ne engedjétek oda őket.

- Ne aggódj húgi. Én is elmegyek a falkával és mindent elintézünk. Ne izgulj semmi miatt – ölelt át Nath.

- Nath néni, nem csinálunk addig olyan finom sütit mint a múltkor? - törte meg a beálló csendet Liz. 

- De persze. Gyertek, sütünk együtt és készítünk ebédet is a fiúknak.

- Én addig értesítem a falkát a fejleményekről. Ebédre itt leszünk. – Jake felállt, adott egy csókot a feleségének, megölelgette a lányokat és engem is, majd elrohant az erdő irányába.

Én pedig a konyhába mentem a többiek után.

                                              

                                               ***

A délelőtt gyorsan eltelt. Nagyon jól éreztük magunkat. Megfőztük az ebédet és sütöttünk csokis muffint. Nath azt mondta, hogy ez a kedvencük a fiúknak, így jó nagy adaggal készítettünk.

Ebédidőre beestek a többiek is. Hát, ami igaz az igaz. A farkas étvágy kielégíthetetlen. Mindent felfaltak, bár örömmel néztük, milyen jóízűen esznek. A lányok is csatlakoztak hozzájuk, mi pedig húgommal elpakoltunk utánuk miután végeztek. Nagyon jól éreztük magunkat, és ha egy kis időre is, de elfelejtettem mi vár rájuk délután.

A farkasok visszamentek járőrözni és fél háromkor Nath is utánuk indult. Bármennyire is kértem, hogy maradjon, hajthatatlan volt.

Így a lányokkal vártuk, hogy haza érjenek és végre megtudjuk miért jött vissza az egykori lejobb barátnőm.

( Nathalie szemszöge)

A határnál vártuk, hogy megérkezzenek a „vendégeink.” Persze az erdőben, mert nem akartuk, hogy egy ember is meglásson minket. A farkasok fél körben álltak, legelöl Jake emberi alakban mellette két hatalmas farkas. Én pedig kicsivel hátrébb a kör közepén szintén két farkas társaságában. Komolyan én imádom Jacobot, de sokszeor túlzásba viszi az aggódást. Én is meg tudom védeni magam, ha szükség lenne rá. A két farkas Seth és Embry volt. Hallottuk a lábdobogásokat közeledni. Nem sokkal később pedig megjelentek a határ túl oldalán. Ők nem vehettek észre engem, mivel a két farkas teljes takarásban tartott, de én jól láttam őket.

Egy alacsony fekete hajú, koboldszerű lány és egy magas méz szőke hajú vámpír állt szembe a falkával.

-Minek köszönhetjük a látogatásotokat?- kérdezte Jake egyből.

- Jacob?- kérdezte a vámpírlány, mire szerelmem bólintott.

- Csak szerettünk volna szólni, hogy egy pár órát itt töltünk, de nem maradunk sokáig. Nem akartunk félreértéseket okozni, ezért jobbnak láttuk, ha értesítünk az ittlétünkről. – kezdett a magyarázatba, ha jól emlékszem Jasper.

- Értem. Köszönöm, hogy értesítettetek. Kérlek benneteket, ha elmentek szóljatok valamelyik falkatagnak. Ők majd közlik velem az információt. – mutatott körbe Jake.

Jasper bólintott, de ahogy körbenézett, megakadt a szeme a két farkason, akik előttem álltak.

-Jacob, feltehetnék egy kérdést? – próbálkozott Alice. Férjem bólintott, így folytatta.

- Szeretnék elmenni a Swan házba és azt szeretném tudni, hogy van-e ott valaki?

- Be ne merd tenni a lábad abba a házba- léptem elő a két farkas közül. Mind a ketten lefagyva néztek rám.

- Bella- suttogta Alice.

- Nem talált. A nevem Nathalie és Bella ikertestvére vagyok. – odasétáltam Jake mellé és ő rögtön átölelte a derekam.

- Mi? Hogy-hogy az ikertestvére? De hogy miért nem mondta el, hogy van egy testvére?

Alice sokkolva nézett maga elé és Jasper is furcsán nézett rám.

-Azt nem tudom, miért nem mondta el, de azt tudom, ti mit tettetek vele. És nem engedem, hogy akárcsak a házba betegyétek a lábatokat.

- Nath kicsim, kérlek. Nyugodtabban. – puszilta meg a fejem.

- Nem. Én nem bántottam a testvéredet, hiszen a legjobb barátnők voltunk. Még a halála után is ugyan azt éreztem, mintha még élne. Sőt még most is. De hogy lehet, hogy te vámpír vagy és Bella halott.

- Ne képzeld azt, hogy Bella vagyok. Sok mindenben különbözünk, de mégis testvérek vagyunk. Bella meghalt, de elmondott mindent, amit vele tettetek. Mindent, ami itt Forksban történt vele. És ha most nem ti, hanem azaz Edward állna itt, már rég megöltem volna azért, amit a húgommal tett. Úgyhogy szerencséje van. Most pedig menjetek el még Forks területéről is és mondjátok meg a hős szerelmesnek, hogy ha csak egyszer is szemtől szembe találkozom vele, abban nem lesz köszönet. - léptem egy lépést feléjük.

Végül is nem hazudtam olyan nagyot. Bella tényleg meghalt, csak vámpírként él tovább. És ők is így hiszik. Nekem pedig eszem ágában sincs nekik elmondani az igazat. Ez csakis Bella feladata és egyedül az ő döntése. Az is igaz, hogy mindent elmesélt és az is, hogy ha a lányok apja állna itt, már rég megtámadtam volna.

- De… - kezdett tiltakozásba a kis kobold.

- Nincs semmi de. Nem akarlak még a környéken sem látni sem titeket sem a többi családtagot. A ház közelébe pedig ne menjetek. Az a mi tulajdonunk, nincs ott semmi keresnivalótok. Itt pedig befejezettnek tekintem a témát.

- Igazad van. Te nem lehetsz Bella. Ő soha nem beszélt volna így velem vagy Edwardról– láttam a szemében a mérhetetlen szomorúságot, de nem szabad foglalkoznom vele. Gyerünk Nath. Csak gondolj a lányokra és arra, hogy az apjuk nélkül kellett felnőniük. Vagy a húgodra, hogy mennyit szenvedett miattuk.

- Akkor, ha kérhetem, szóljatok, ha elmentek. És hallottátok a feleségem. Nem szeretné, ha a Swan ház közelébe mennétek, különben azt szerződésszegésnek veszem. Sajnálom, de most már az a ház a mi területünk. Viszlát. – fordított nekik hátat Jake engem is magával húzva.
- Ne, várjatok – Alice hangját hangos morgás követte. Én pedig megfordultam.   

U.I: Remélem tetszett a feji. Nagyon köszönöm a komikat és nagyon jól esnek.Örülök,hogy tetszik ez a történetem is. Annak meg még jobban, hogy leírjátok a véleményeteket.
Puszi:Rosalice 

2.fejezet

 "Ő engem megölt. Ő sok olyant tett, amit férfinak, becsületes embernek nem szabad tenni - és én mégsem tudom őt gyűlölni. "Tegnap még szerettelek, holnap már gyűlölni foglak!" - Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt - érzeni."


(Bella szemszöge)

-Láttam őket- suttogta maga elé Liz, amikor visszatért a jelenbe.

-De mégis kiket?-mondta ki a gondolataimat Nessie.

- Cullenéket. - amint kimondta ezt az egy szót az emlékek előtörtek bennem, de elnyomtam őket. A lányaim nem tudhatják meg, hogy mennyire fáj még most is az elvesztésük.

- És? Mit láttál? – kérdeztem könnyednek szánt hangon. Nessie kicsit furcsán nézett rám, de rámosolyogtam és újra Liz felé fordultam.

- Azt, hogy Alice és Jasper idejönnek. De nem csak Forksba, hanem egyenesen ebbe a házba. Méghozzá holnap. – Ha a szívem még dobogna, most biztos megállt volna. Mi az, hogy Alice idejön? De egyáltalán minek?

- Miért jönnek? – suttogtam.

- Azért, mert Alice szeretne ide jönni, Jasper pedig örömmel kíséri mindenhova. Azt viszont nem tudom, mi okból kifolyólag jönnek ide. Viszont a farkasokkal is beszélni fognak.

- Az lenne a legjobb, ha addig, amíg ők itt vannak, mi LaPushban maradnánk. Oda nem jöhetnek és nem szeretném, hogy szenvedj anya. Az lesz a legjobb, ha nem találkoztok. - Nessie mindig is gyűlölte Cullenéket azért, amit velem tettek. Nagyon erős és határozott jellem és nem szereti kimutatni „idegeneknek” az érzéseit.  Nem szereti, ha szomorú vagyok, és néha olyan mintha ő lenne az én anyám és nem fordítva. Jaj, anya. Ha látnád milyen csodálatosak az unokáid. Rettenetesen büszke lennél rájuk.

Bólintottam és adtam egy-egy puszit nekik. A lányok felmentek a szobájukba én pedig elmosogattam. Már elég későre járt, amikor én is felmentem. Benéztem először Liz-hez, de már aludt. Adtam egy puszit a homlokára, megigazítottam rajta a takarót és átmentem Nessiehez.

Ness még fent volt és az ágyon ülve meredt a gondolataiba.

-Kicsi, min gondolkozol ennyire? – ültem le mellé.

- Csak a holnapon. Liz azt mondta, hogy holnap délután érnek ide, mert még csak most döntöttek. Szóval csak elnéznek erre és mennek is vissza.

- Jaj, ne is gondolj rájuk. Neked nem kell találkoznod velük, ha nem akarsz. Nem szeretném, ha ezen rágnád magad. - öleltem át.

- Nem magam miatt vagyok ilyen, hanem miattad. Nem akarom, hogy találkozz velük, mert tudom, hogy csak szenvednél. Nem szeretem látni, hogy szenvedsz és ők semmi máshoz nem értenek csakis ahhoz, hogy tönkretegyenek. Csak felszínre hoznák azt, amit ennyi év alatt sikerült magadban eltemetned.

- Ne aggódj. Nem fogok találkozni velük. És ez biztos. Majd Jake elmondja, mit beszélt velük. De most aludj. – nyomtam le a párnára. Neki is adtam egy puszit majd magára hagytam. Átmentem a saját szobámba lezuhanyoztam majd leültem a kanapéra az ablak elé és gondolkodtam.

Holnap idejön Alice és Jasper. Alice, aki valaha még a legjobb barátnőmnek mondtam és most már látni sem akarom. Annyi minden van, amit meg szeretnék tudni és csakis valamelyik családtagtól tudhatom meg. De igaza van Nessie-nek. Nem akarok velük találkozni. Még nem lennék rá képes, hogy szemtől szembe álljak velük.

És nem csak a lányom miatt nem fogok elmenni, hanem magam miatt sem. Még ennél is több emlék törne fel bennem pedig már ennyitől is teljesen padlón vagyok.

Most is minden nap, minden perc és minden egyes pillanat, amit velük töltöttem,

itt kavarog a fejemben. Minden kérdés újra előjön abból a zúgból, amit soha nem akartam újra kinyitni. Előjön a folytonos kérdés: a miért?

Miért játszott velem? Miért hagyta, hogy reménykedjek, ha soha nem szeretett? Miért? Miért? Miért?

De erősnek kell lennem és nem szabad hagynom, hogy a fájdalom újra maga alá temessen.

(Liz szemszöge)

Miután anyának is elmondtam, amit láttam, azt hittem, hogy végre találkozhatom velük, de tévedtem. Felmentünk Nessie szobájába és én nagyon boldog voltam.

-Végre. Végre megismerhetjük őket. – ugráltam örömömben.

- Nem. Ezt most verd ki a fejedből hugicám. Nem fogsz találkozni velük és anya sem. Nem hagyom, hogy megint megbántsák és szenvedjen. Ő az anyánk és érte bármire képes vagyok. Érte és érted. Ha másért nem, értetek az életemet adnám. Számomra ti jelentitek az életet és ha rajtam múlik, soha nem fogják még egyszer bántani anyát.

- De Nessie. Ők a családunk. – próbált hatni rám.

- Nem az én családom te, anya Jake és Nath vagytok. Meg persze a falka. És a Cullen családhoz semmi közöm. Még akkor sem, ha az igazi apám egy  Cullen. Tudod jól, hogy nekem csakis egy apám van és az nem más, mint Jacob Black.

-Igen, persze tudom és nekem is. És ige. Felelőtlen voltam, de igazad van. Anya szenvedett és én sem szeretném, ha bánkódna. Ne haragudj rám, amiért csak magamra gondoltam. – öleltem át.

- Nem haragszom. A testvérem vagy és szeretlek. Rád soha nem tudnék haragudni. És különben is én vagyok az idősebb és az én dolgom, hogy rávezesselek mi a helyes. Tudom, hogy fáj a döntés, mert ha hiszed, ha nem nekem is. De ilyenkor arra gondolok, ki volt mindig mellettünk és ki volt az, aki ennek a személynek a legtöbb fájdalmat okozta. – ölelt vissza. És igazat kellett, hogy adjak neki. Én magam is mindig rá és anyára gondoltam először. És ugyanazon a véleményen vagyok, mint a nővérem. Bármit a családért. Így lettünk nevelve és ez nem is fog változni.

Elköszöntem nővéremtől és a saját szobámba mentem. Elintéztem a szükséges teendőimet és amint befeküdtem az ágyba elnyomott az álom.

                                     "Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet." 

( Alice szemszöge)

Már egy hete élveztem a napsütést és a férjem társaságát a saját szigetünkön.

-Jasper - szólítottam meg egyetlenemet. – Mit szólnál hozzá, ha ellátogatnánk Forksba? Nem maradnánk sokáig, nehogy valaki felismerjen, de szükségem van rá, hogy valami emlékeztessen barátnőmre. És szeretnék valamit elhozni a régi házunkból – amivel már el is kezdhetem a sógornőm létezésének megkeserítését- fejeztem be a mondatot magamban.

- Persze szívem. Ha ilyen boldognak látlak, bármit megteszek, hogy ilyen maradj. De kérlek, legalább annyit tegyél meg, hogy néha egy-két szót szólsz Edwardhoz. Nem kérek sokat, csak ennyit. Kérlek.

- Rendben. Majd meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. - mosolyogtam rá és a víz felé rohantam szerelmemmel a nyomomben, hogy az utolsó napunk is csodás legyen itt.

                                                          

***

A tegnapi nap gyorsan eltelt és már a repülőn ülünk útban Forks felé.  Forks mindig is a kedvenc helyem marad, mert itt ismerte meg a családunk az igazi boldogságot. Ugyanakkor nehéz ide visszatérni ennyi idő után arra a helyre, ahol meghalt a legjobb barátnőm.

Drága Bella. Megesküszöm neked, hogy soha nem felejtelek el és azt is megígérem, hogy teszek róla, hogy ez másnak se sikerüljön.

Már tegnap elterveztem mit fogok csinálni, amint hazaértünk a családunkhoz.

Először is Forksból elhozom az összes fényképet és tárgyat, ami Bellára emlékeztet, és azt majd kirakom otthon. És Edwardhoz is beszélni fogok még akkor is ha nem akarja hallani. 40 éve nyávog azért, hogy hozzászóljak és ennek most jött el az ideje.

-Kérem kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszállunk-hallottam meg a hangos bemondóban a stewardess hangját.

1.fejezet

(Edward szemszöge)

Szokás szerint a szobámban ülök, és a plafont bámulom. Mindig ezt csinálom, ha nem lát senki. Diana, Lorena és Esme vásárolni mentek, így nincs senki, aki zavarna.

Mint állandóan, most is az életemen gondolkodom.

Minden mondatom azzal kezdődik: „Mi lett volna, ha…” Ha nem hagyom el Bellát? Ha mellette maradok? Ha nem találkozom Dianával? Stb.

De ezeket már soha nem tudom meg. Mert hoztam egy döntést és most együtt kell élnem a következményeivel.

Mégsem panaszkodhatok. Bár elvesztettem életem szerelmét, kaptam helyette egy második lehetőséget és egy gyönyörű gyermeket. És pont ezért, a lányom miatt kell, hogy elfelejtselek Bellám. El kell, hogy engedjelek, mert nem bánthatom meg Dianát azzal, hogy állandóan rád gondolok. Az lesz a legjobb, ha elengedlek és megpróbálom úgy szeretni Dianát, ahogy megérdemli.

- Jasper, lenne kedved elutazni velem egy pár napra?- hallottam meg Alice hangját. Azonnal lementem a nappaliba ahol már a többiek is ott voltak.

- Persze, de mi ez a hirtelen változás?- értetlenkedett Jasper. Megpróbáltam olvasni húgom gondolataiban, de semmi. Tiszta sötétség. És akkor itt merül fel a kérdés, hogy mégis mióta tudja a közelemben ennyire elrejteni a gondolatait? Bár miután meguntam, hogy még gondolatban sem szól hozzám, föladtam a próbálkozást.

- Mi? Alice, te tényleg el akarsz hagyni minket?- Kérdezte Rose döbbenten.

- Nem, dehogy is, csak egy pár napra szeretnék kimozdulni. Már unalmas a suli és kicsit vásárolgatni szeretnék.

- Hát jó. De legalább azt várjátok meg, hogy Esme és Carlisle hazaérjenek. - szólaltam meg most először, mióta lent vagyok.

Jasper bólintott, de Alice még csak rám se nézett.

-Na akkor. Rose segítesz összepakolni? Közben elintézem a jegyeket. – Alice megfogta Rose kezét és a Jasper-rel közös szobájukba húzta.

- „Sajnálom, tudom, hogy rosszul esik, hogy nem szól hozzád, de nekem is szükségem van a húgomra. És ha ez az ára annak, hogy visszakapjam, és újra olyan legyen, mint régen, örömmel teszek a kedvére.”-mosolygott rám erőltetetten Rose miközben elhaladtak mellettem.

- Ne aggódj Edward. Előbb-utóbb megbékél és beszélni fog veled. Aztán meg majd visszasírod a csendes napokat- próbált vigasztalni Emmett.

-Em-nek igaza van. Alice határozottan kezd újra a régi önmaga lenni. Ne aggódj, hamarosan újra szóba áll majd veled. - tette a kezét a vállamra Jasper.

- Hát remélem igazatok lesz, mert hiányzik a vidámsága. Alapjában véve a régi önmaga. Még az is hiányzik, hogy vásárolni rángasson és kiabáljon velem a ruhák miatt.

- Na, én elmegyek vadászni. Nem jöttök velem? – állt fel Jasper.

- De én megyek. Te Eddy fiú? Velünk tartasz? Egy amolyan pasis vadászatra?

- Em, semmi… hagyjuk. Menyjünk.- álltam fel és a bejárat felé indultam.

- Lányok, vadászni mentünk. Sietünk vissza- kiabált még fel az emeletre Jazz, majd az erdőbe vetettük magunkat.

 

(Alice szemszöge)

Miután Jasper beleegyezett az utazásba Rose-val felmentünk a szobámba és elkezdtünk pakolni a bőröndökbe, közben pedig beszélgettünk.

-Alice, miért vagy ilyen Edwarddal? –kérdezte hirtelen Rose.

- Mert én nem fogok asszisztálni a hülyeségeihez. És mert ő tovább lépett Bella halálán, attól én még nem. És nem is akarok. Testvéremként szerettem Bellát és e miatt a vadbarom miatt veszítettem el. És ezt nem fogom elfelejteni soha. - kezdtem könnyek nélkül zokogni.

- Shhh… nyugodj meg. –simogatta a hátam. -  Senki sem kérte, hogy felejtsd el. Csak azt, hogy próbálj tovább lépni. Tudom, nehéz, de nem haragudhatsz örökké Edwardra. Mind tudjuk, hogy hibát követett el, de ezen már nem lehet változtatni.

- Rose, én tettem egy fogadalmat, miután elhagytuk Bella. Megfogadtam, hogy addig nem szólok Edwardhoz, amíg észhez nem tér. De már nem bírom tovább. A családunk bár egyben van, mégis széthullott. Rettentően nehéz ezt látni és ezért is próbálok megváltozni. Pár nap múlva visszajövünk és megváltozik majd minden.

Rose bólintott és új témába kezdett.

-És hova is mentek Jasperrel?

- Én a szigetünkre gondoltam. Vagyis hát, elterveztem és láttam, hogy neki is tetszeni fog az ötlet.

Még sokáig beszélgettünk miután végeztünk a pakolással. Esme, Diana és Lorena is hazaértek. A drága sógornőm első útja rögtön hozzánk vezetett, amikor észrevette, hogy a fiúk nincsenek itthon.

-Hol van Eddy? - kérdezte nyávogós hangon.

Elfordítottam a fejem és megrántottam a vállam. Tőlem már megszokta ezt a viselkedést. Amikor tőlem nem kapott választ, Rose-tól kérdezte.

-Vadászni mentek. Nemsokára hazaérnek.

Amint megkapta a választ, ki is ment a szobából. Én pedig nővéremre néztem.

-Hogy tudsz vele normálisan beszélni?

- Nem tudom. Egyszerűen csak válaszolok neki. Amúgy meg, ha lehet, elkerülöm. Jobb a békesség.

Megérkeztek a fiúk és apa is hazaért a korházból. Anyáéknak elmondtuk, hogy elutazunk, de pár nap múlva hazajövünk.

Elköszöntünk majdnem mindenkitől és a reptérre indultunk.

( Nessie szemszöge )

A nevem Renesmee Carlie Swan, de mindenki csak Nessie-nek szólít. 40 éves vagyok, de úgy nézek ki, mint egy 17 éves kamasz. A családommal élek egy esős kis városban Forksban. Van egy húgom Elizabeth Marie Swan, őt pedig Liz-nek becézik. Édesanyám Isabella Marie Swan.

A nagynéném, Nathalie Black és a férje Jacob Black. Így vagyunk mi egy család.

Ám nem vagyunk átlagos emberek. Sőt még csak az átlagos közelében sem vagyunk.

Édesanyám és a nagynéném vámpírok, Jacob alakváltó, a testvérem és én pedig félvérek vagyunk.

Nathalie olyan számomra, mint a második anyám. Jacot-ot apámnak tekintem, de nem csak én, hanem Liz is. Ő mindig mellettünk áll és úgy szeret minket, mint a lányait. És akkor felmerül a kérdés, hogy ki az apánk.

Soha eddigi életemben nem találkoztam még vele és a családja tobbi tagjával sem. Azt tudom, hogy Edward Cullennek hívják és mindent, amit lehet tudok róla, mert anyáék elmesélték nekünk, de soha nem láttam.

Bár kíváncsi vagyok rá milyen lehet, de nem tudnám szeretni. Már most, látatlanban gyűlölöm. Szeretnék egyszer szembekerülni vele és megmondani neki a véleményem. Egyszerűen nem érzek mást iránta, mint szín tiszta gyűlöletet és megvetést. Még akkor is, ha anya nem szeretné. Rengeteget szenvedett miattuk és én ezt nem tudom megbocsátani. Az, aki képes megbántani egy olyan tiszta lelkű embert- most már vámpírt- az nem más, mint egy szörnyeteg. Számomra semmi és senki sem fontosabb, mint a családom. A családom számomra szent és sérthetetlen. Mindig is úgy neveltek minket, hogy a család az első.

Anya mindig védte őket, ha valami rosszat mondtunk róluk, de úgy érzem, nem érdemlik meg, hogy akár csak egy csepp jóindulattal is gondoljak rájuk. Ők sem gondoltak bele, mit érez majd anyu, ha elhagyják, így ha egy szép napon találkozom majd velük, én sem leszek könyörületes hozzájuk.

-Nessie, Liz - hallottam meg anyu hangját a földszintről. – Gyertek le, készítettem vacsorát.

-Megyek – szóltam és már lent is voltam a konyhában. Óhh… majd elfelejtettem. Most a régi Swan házban élünk, ahol anyu nagypapival lakott. Nem rég költöztünk ide LaPush-ból. Amíg kicsik voltunk, Jacobbal és Nathalie-val laktunk, de mivel Liz és én beíratkoztunk az iskolába átköltöztünk ide. A házat átalakítottuk egy kicsit és így nemcsak szép, hanem gyönyörű.  Anya pedig, amíg mi a suliban leszünk, az óvodában dolgozik. Nagyon szereti a gyerekeket és én örülök neki, hogy valami olyasmivel foglalkozik, ami érdekli.

Húgom is leért és leültünk vacsizni, anya pedig minket figyelt. Mindig ezt csinálja, de ha rákérdezek csak annyit mond: „Semmi”

Éppen befejeztük a vacsit, amikor Liz elködösült tekintettel meredt maga elé.

Tényleg. A vámpíroknak vannak különleges képességeik. Nekünk is vannak. Anyu rendelkezik egy fizikai és egy elméleti pajzzsal és képes irányítani a tüzet. Liz látja a jövőt és fizikai pajzzsal rendelkezik. Én pedig érintés útján látom a gondolatokat és meg tudom mutatni a sajátjaimat, meg elméleti pajzsom van.

Hát igen. Anya mindig azt mondja, Liz nagyon hasonlít Alice-ra. A volt legjobb barátnőjére, mind természetileg, mind képességileg.

Én pedig sajnálatos módon Edwardra. A természetét és a gondolatolvasást is tőle örököltem.

-Láttam őket- suttogta maga elé Liz, amikor visszatért a jelenbe.

Prológus

(Bella szemszöge)

Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.

Elment. Elhagyott egy szó nélkül és nem érdekelte mi lesz velem. Nem tudom, miért büntet engem az isten ennyire. Először elhagy az első és egyetlen szerelmem és még a szüleim is meghaltak.

Már csak  Nathalie és Jacob maradtak nekem. Meg persze a két lányom. Két gyönyörű és csodás gyermek, akik az életet jelentik számomra. Csakis miattuk nem omlottam össze, amikor Edward elhagyott. És ha elveszíteném őket abba belehalnék.

Ez alatt a 40 év alatt sok minden megváltozott, de főleg én. Már nem vagyok az a törékeny és gyámoltalan kislány, akit bárki eltaposhat vagy megalázhat. Megerősödtem és a szeretteimért bármire képes vagyok.

Nathalie és Jacob összeházasodtak és boldogan élnek. Nath is vámpír, de ez Jake-t egyáltalán nem érdekli. Nagyon boldogok és csak ez számít.

Jacob. Az én napom. Mindig is tudtam, hogy rá bármikor és bármiben számíthatok. Most pedig, hogy találkozott a testvéremmel, ő sem érez irántam többet mint egyszerű barátság.

Neki köszönhetem az életemet. Ha ő nem száll szembe a falkával és nem keres egy nomádot, hogy változtasson át, akkor én már nem élnék. E mellet még Nath és Jacob segítettek felnevelni a lányokat.

Renesmee és Elizabeth csakis miattuk mondhatok köszönetet Edward Cullen-nek.

 Mindig is apjukként tekintettek Jacobra, pedig tudják, hogy nem az. De Jake képes megadni nekik azt a szeretetet, amit csak egy apa adhat. Úgy szereti őket mintha a sajátjai lennének és ezt Nath sem ellenzi. Mivel nekik nem született gyermekük, így testvérem is úgy szereti őket, mint Jake. Ezért pedig rettentő hálás vagyok nekik. És azt is tudom, ha velem történne valami rájuk nyugodt szívvel bízhatnám a lányokat.

Elizabeth, olyan lány, akit gyorsan meg lehet bántani, de nagyon nehéz kiengesztelni. A természete nagyon hasonlít Esme-ére. Mindenkit szeret és képtelen lenne megbántani másokat. Szereti békésen elintézni a dolgokat és imád vásárolni. Ő is olyan duracell nyuszi, mint Alice. Állandóan pörög és vidám.

Renesmee. Igazából Nessie az érettebb és a felelősség teljesebb. Mindig mindenkinek az érdekeit a sajátja elé helyezi. A természete teljesen olyan, mint az Edwardé és az enyém. Önmarcangoló típus és mindenért magát hibáztatja. Ugyanakkor a családjáért mindent megtesz.

Nessie és Liz a világ legösszetartóbb testvérpárja. És bár rengeteget veszekednek, attól még imádják egymást.

Mindent elmondtunk nekik a Cullen családról és a velük való kapcsolatomról. Szeretnék őket megismerni, főleg Liz. Nagyon kíváncsi, de azt mondja,nem tudná őket szeretni, a miatt, amit velem tettek.

Nessie pedig… bár nem szeretném, ő mégis még is utálja őket. Főleg az apját. És bár fáj ezt hallani, nem tudok ellene mit tenni. A lányok önálló döntéseket hoznak, és nem szabhatom meg nekik, mit érezzenek vagy mit ne.

(Edward szemszöge)

40 év hosszú idő. A hiánya még ennyi idő után is elviselhetetlen. Bár a felejtésre képtelen vagyok és nem is akarok elfelejteni egy percet sem a vele eltöltött időből, mégis sikerült tovább lépnem. A halála rettenetesen fájt. Bella volt életem egyetlen szerelme és ez most sincs másként, mégis van egy feleségem és egy lányom. Egészen addig fogalmam sem volt arról, hogy lehet egy vámpírnak gyereke, amíg meg nem ismertem Diana-t. Bella halál után teljesen kifordultam magamból és már egyáltalán nem az vagyok, aki Bella halála előtt. Meghalt és magával vitte azt az Edward-ot akit ő és mindenki más ismert.

Diana egy ártatlan áldozata volt a fájdalmamnak és lefeküdtem vele. Egyetlen egy botlás volt és már el is vettem tőle a jogot, hogy normális emberi élete legyen. Így hát remélve, hogy Bella onnan fentről megbocsát, feleségül vettem és vámpírrá változtattam. Nem akartam, hogy a lányom elveszítse az anyját.

Diana rendkívül boldog mellettem és én is próbálok nem mindig Bellára gondolni. Mindent elmeséltünk neki a családunkról beleértve Bellát és a köztünk lévő kapcsolatot.

A lányom a Lorena nevet kapta. Egy gyönyörű nő lett belőle az évek során. Az édesanyjára hasonlít leginkább. Tőlem csak a vámpír tulajdonságokat örökölte.

A családom bár egyben van, mégis olyan mintha mérföldekre lennénk egymástól. Anya és apa szeretik az unokájukat, de Dianát nem igazán kedvelik. Még Esme sem néz rá olyan szemmel, mint Bellára vagy akármelyik lányára.

Rose bár barátnőjeként tekint rá, de soha nem fogadta el családtagként. Csak beletörődött. Emmett nem igazán rajong az új sógornőjéért és Jasper is Emmett véleményén van. Alice pedig egyenesen utálja . És ami a legrosszabb, hogy nem csak őt hanem Lorena-t is. Nem tudom a viselkedésének az okát, és azaz érzésem, hogy soha nem is fogom megtudni. Ugyanis mióta Bellát elhagytam, Alice egy szót sem szól hozzám és levegőnek néz. Ez megy már 40 éve. Nem támogat semmiben és a lehető legtöbb dologban ellenem van.

Be kell vallanom, hogy hiányzik az én mindig pörgős és életvidám húgom. Hiányzik, hogy kiabáljon velem a ruhák miatt és kiskutya szemekkel kérjen, hogy menjek el vele vásárolni.

Bár a többiek nem mutatják ki csak Alice, én mégis tudom, hogy Bella hiány és elvesztése kiszakított belőlük egy darabot.

Diana miatt mindenki elrejti a valódi érzéseit és próbálnak úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Nekem pedig az a dolgom, hogy mellette legyek az örökkévalóságon keresztül még akkor is, ha fele annyira sem szeretem, mint Bellát. Mert az én hibámból lett vámpír, és mert neki köszönhetem, hogy van egy lányom, holott már akkor lemondtam a gyerek gondolatról, amikor vámpírrá változtam.

Jaj, édes Bellám, bocsáss meg nekem és kérlek, segíts meglágyítani a húgomat. Segíts odafentről, mert te nem lehetsz máshol csakis a mennyben. Egy angyal voltál és én tönkretettem az életed. Bár nem érdemlem meg, én az örökkévalóságig könyörögni fogok a bocsánatodért.

(Alice szemszöge)

Ahhoz, hogy megtartsunk valamit, nem kell erősen szorítanunk, bátran nyisd szét a tenyered, és engedd el, amit addig abban őriztél, mert idővel, ami fontos, visszatér hozzád.

Fáj. Rettenetesen fáj a hiánya. Nem tudok és nem is akarok szabadulni az emlékétől. Az én drága és egyetlen igaz barátnőm emléke még 40 év elteltével is elevenen él bennem.

Ő volt az egyetlen, akit a bátyám mellett el tudtam fogadni és ő volt az utolsó, akit igazán családtagnak tekintettem. De Edward elhagyta. Úgy döntött, elhagyja, mert egy véletlen baleset folyamán Jasper rátámadta és Edward észrevette Bellán a kék és lila foltokat.

Túlreagálta az egészet és aztán csak szenvedett és a döntése kihatott az egész családra. Mindenki az egész család szenved, mert a bátyám egy idióta vadbarom.

Óh… és az nem volt még elég neki, hogy elhagyta Bellát. Nem neki még egy új nőt is ide kellett hoznia. Egy nőt és azt a fattyú lányát. Igen. Ki nem álom Dianát és Lorena-t sem. Egyenesen gyűlölöm őket.

 

„Érezted már azt, hogy valamit meg kell tenned? Hogy hajt egy láthatatlan erő és te nem tehetsz mást, szolgálod azt? Érezted már azt, hogy valamit muszáj volt megtenned… és mégsem tetted meg?

Én pontosan ugyan ezt éreztem 40 évvel ezelőtt. Hogy nem szabad engednem Edward őrült ötletének, de mégis hallgattam rá, amikor azt mondta, Bellának jobb lesz nélkülünk. És ezt éreztem egészen addig, amíg el nem veszítettük örökre. Minden egyes nap a jövőjét néztem és látva a szenvedését vissza akartam menni. Akartam, de nem lehetett. Mindenki tudta, hogy igazam van, mégsem tettek semmit Edward idióta döntése ellen. De nem vádolhatom őket, mert én sem tettem semmit.

Most pedig odáig jutottunk, hogy itt van a nyakunkon ez a két nőszemély, én pedig nem beszélek a bátyámmal. Megfogadtam még mikor Bella élt, hogy nem szólok Edward-hoz egészen addig, amíg észhez nem tér. Ez pedig 40 év alatt nem történt meg. Szóval egész pontosan 40 hosszú éve egy árva szót sem szóltam a kedvenc bátyámhoz. A többiekkel úgy ahogy, nagyritkán váltok pár szót, de az sem sok. Egyszerűen nem tudok újra ugyanaz a lány lenni, aki voltam.

De most döntöttem. Jasperrel elutazunk valahova csak kettesben, és ha visszajöttem, megkeserítem a „sógornőm” életét. Annyira amennyire csak lehet.

Sziasztok!

Sziasztok!

Egyszerűen nem bírok magammal.Rengeteg ötletem van és úgy gondoltam nyitok egy új blogot.Remélem ez a történetem is elnyeri majd a tetszéseteket.

A történetről:
Ez a történet onnan folytatódik,hogy a New Moon-ben Edward elhagyja Bellát.Csakhogy változtattam egy kicsit a történeten.
Bella végre megkapja Edwardot és mérhetetlenül boldog.Ám teherbe esik,de mielőtt még elmondhatná Edwardnak,a Cullen család elmegy.Elhagyják Bellát,aki egyedül marad.Vagy mégsem?
Bellának van egy ikertestvére (Nathalie),aki Renée-vel lakik,de amint megtudja mi történt a testvérével Forksba költözik,hogy segíthesse testvérét.
Renée és Charlie autóbalesetben meghalnak és a két lány egyedül marad.Bella elmond mindent a testvérének a vámpírokról.Jacob is felbukkan és segít a lányoknak,Nathalie Jacob bevésődése.Bella túléli a szülést,két lánya születik és ő is vámpírrá válik.Csak ezután kezdődnek a bonyodalmak.
A történet innen folytatódik.

Az első fejezet holnap kerül fel.