2011. december 2., péntek

4.fejezet




„Ha elhagy valaki a szeretteid közül, lehet, hogy az arcát idővel elfelejted, de a hangja örökké veled marad. A hangja mindig ott lesz a fejedben.”

 
                      
                        ( Alice szemszöge)


-Ne, váratok – kiáltottam utánuk és tettem egy lépést feléjük. Ám amint megmozdultam, hatalmas farkasok jelentek meg előttem. Jasper megfogta a derekam, a háta mögé tolt és támadó állásba állt.
- Elég- kiáltotta Jacob. Minden farkas hátrálni kezdett, majd amint Jacob és Nathalie eltűntek, ők is utánuk mentek.
Jasper felegyenesedett és megfogva a kezem kezdett el húzni az erdő felé.
Teljesen le voltam fagyva. Mi az, hogy Bellának van egy ikertestvére és nem szólt róla. Teljesen olyan, mint Bella volt, persze ő vámpír. Bár az agyam azt hajtogatja, lehet, hogy ő Bella, de a szívem valamiért azt súgja, igazat mondott és ő csak az ikertestvére.
Hazamentünk a Forks-i házunkba, összeszedtem pár fényképet és tárgyat, ami Bellára emlékeztetett és már hívtam is a repteret a jegyek miatt. Szerettem volna elmenni abba a házba, ahol Bella élt, de most, hogy Jacob világosan megmondta, hogy az a ház már az ő területükhöz tartozik, kénytelen leszek távol tartani magam. Nem akarok szerződést szegni és az lesz a legjobb, ha minél hamarabb elmegyünk innen.
Nathalie is kimutatta az ellenszenvét és ez szíven ütött. Nem azt vártam - amikor megtudtam, hogy Bella testvére – hogy a nyakamba ugrik, de azt sem, hogy ilyen ellenséges legyen. Vajon miket mesélhettél rólunk a testvérednek barátnőm. Vajon te is pont úgy meggyűlöltél minket, mint a testvéred? Te is gyűlöletet éreztél csak irántunk, miután elmentünk? Annyi kérdés és soha nem kapok rájuk választ. Már nem tudom meg, mit éreztél, mert már nem vagy itt. Csak remélni tudom, hogy megbocsátottál nekünk és nem haraggal a szívedben hagytad itt a világot.
-Min gondolkozol kicsim? – zökkentett ki a gondolataimból Jasper.
- Csak Bellán. Remélem, nem úgy halt meg, hogy gyűlölt minket.
- Ne gondolkozz ilyeneken. Bella mindig is a barátnőjének tartott és biztos vagyok benne, hogy rád soha nem haragudott igazán.
- Köszönöm, hogy nyugtatni próbálsz, de ez most nem használ. Nagyon fájt Nathalie viselkedése. Rettentően kíváncsi vagyok, mit mondhatott rólunk Bella a testvérének, amiért ennyire utál minket. Nem tudom. És ezt már soha nem is tudjuk meg. Mert abban biztos vagyok, hogy Nathalie nem mond nekünk semmit. – hajtottam a vállára a fejem. - Annyi gyűlölet van benne, hogy azt elképzelni sem tudom.
- Én igen. Éreztem a gyűlöletet és az undort irántunk. A szerelmet az iránt a kutya iránt, a sajnálatot bár nem tudom miért és a bűntudatot, de fájdalmat egy cseppet sem. Pedig ha szerette volna a testvérét legalább annyi fájdalom lenne benne, mint benned vagy akár a család többi tagjában, vagy jóval több, de nála semmi. Semmi fájdalom vagy gyász. Semmi.
- Ezt hogy érted? Mit akarsz ezzel mondani? Azt, hogy lehet, hogy Nathalie Bella, csak más a neve?
- Nem. Mert mérhetetlen szerelmet érzett Jacob iránt. Pont akkorát, mint Bella Edward iránt. És az kizárt, hogy Bella legyen. Az ő érzései tiszták voltak Edward felé és kétlem, hogy bárkit is tudott volna úgy szeretni, mint a bátyánkat. Még akkor sem, ha újra szerelmes lett volna. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy furcsa.
- Igazad van. Talán csak szeretném, hogy Bella életben legyen. Különben is Bella soha nem beszélt volna úgy velem, mint a testvére. Kész őrültség, amikre gondolok. Ez a hely teljesen elveszi az eszemet. Talán jobb is, hogy még ma elmegyünk. – öleltem át szerelmemet. Jasper a karjaiba zárt és ringatni kezdett, miközben simogatta a hátamat.
    

                „Az ember gyorsabban gyógyul, hogyha vigyáznak rá, ha a szerettei fogják a kezét.”

                                             ( Bella szemszöge)

Már négy óra és még nincsenek itthon. Vajon mi történhet ott.
-Anya, kérlek nyugodj meg. Nemsokára megérkeznek. – állt elém Liz. Már vagy tíz perce járkálok fel s alá azt várom, mikor toppan be nővérem és Jake. Bólintottam és leültem a kanapéra, de két percnél tovább nem bírtam és újra járkálni kezdtem. Eltelt újabb tíz perc és nyílt az ajtó. Belépett rajtanővérem és Jacob kézen fogva.
- Na, mi történt?
- Semmi, csak Nath elmondta nekik a véleményét és nem is halkan – kuncogott Jake, de amikor Nathalie csúnyán nézett rá azonnal elhallgatott.
- Elmondtam nekik, mi a véleményem, megtiltottam nekik, hogy betegyék a lábukat a házba és mivel ők úgy tudták, hogy meghaltál, megerősítettem ezt a hitüket. – a mondat vége felé bocsánatkérő pillantást küldött felém.
- Nincs semmi baj. Sőt, köszönöm nektek. – öleltem át őket.
Farkasüvöltést hallottunk, Jake elköszönt tőlünk és visszafutott az erdőbe.
A lányok bementek a konyhába vacsorázni, mi pedig Nath-tel a nappaliban maradtunk beszélgetni.
-Képzel, azt hitték, hogy én vagyok te. És szerintem a kis kobold még most is azt gondolja. Viszont elmondtam nekik, hogy nem látjuk őket itt szívesen, és hogy be ne tegyék a lábukat a házba. Jake pedig azt mondta, hogy most már az a ház is a mi területünkhöz tartozik, és ha csak a közelébe mennek, szerződésszegést követnek el. – mesélte lelkesen.
- És tényleg csak Alice és Jasper volt ott? És mi lesz, ha elmondja otthon, hogy az ikertestvérem vagy és Edward ide akar majd jönni? – estem pánikba. Mert ha idejön nem lesz annyi önuralmam, hogy szembenézzek vele.
- Igen. Megmondtam a csajszinak, hogy ha a bátyja lenne itt helyette, már rég megöltem volna, és hogy azt üzenem a hercegnek, hogy ne akarjon találkozni velem, mert rosszul jár.Ugye nem baj?
- Nem. Nagyon hálás vagyok érte. Köszönöm nektek. Nekem nem lett volna erőm szembe nézni velük.
- Ne aggódj. Mi mindig itt leszünk nektek. Mindenben számíthatsz rám, hisz a testvéred vagyok. – ölelt át.
-Köszönöm – suttogtam.
Még ültünk egy ideig és a lányok is csatlakoztak hozzánk. Egy idő után Jake toppant be fülig érő mosollyal az arcán.
-Jó híreim vannak. Alice és Jasper elmentek. Elhagyták Forks területét.
Ahogy Jacob befejezte a mondatot nagy kő esett le a szívemről. Szerintem még a szomszédban is hallották.
-Akkor mindent nagyon szépen köszönünk. De azt hiszem, jobb lesz, ha megyünk.
- Maradjatok még egy kicsit- kért nővérem.
- Sajnos nem lehet. A lányoknak reggel suli és Liz már eléggé laposakat pislogott az előbb. Nem tudom, mi lehet vele. Mostanában rengeteget alszik.
- Biztos nem komoly, csak lehet, hogy lefárasztják a víziói – nyugtatott Nath.
- Igen, igazad lehet – átöleltem és Jake-t is megöleltem köszönés képen. Aztán a lányokkal beültünk az autóba és hazamentünk. Mikor leállítottam a kocsit, hallottam meg Nessie hangját.
- Anya, Liz elaludt – kuncogott Nessie. Kivettem a kocsiból és felvittem a szobájába. Nessie is elköszönt én pedig a szobámba mentem, elővettem Az Üvöltő Szeleket és olvasni kezdtem.
A reggel gyorsan eljött és azt sem vettem észre, hogy a lányok felébredtek. Csak akkor „ébredtem fel” mikor egy hatalmas dörömbölést és egy sikolyt hallottam.

1 megjegyzés:

  1. Mi?MI?MI?
    Most mi van?
    Szia!!!!!
    Nagyon tetszett a fejezet. Aliceék elég szépen elhitték a mesét, pedig Jasper megjegyezte hogy Nathbe nincs fájdalom a testvére elvesztése miatt. Akkor most honnan fogják megtudni hogy Bella él és van két lánya. És mi volt ez a dörömbölés és sikoly? Talán visszajöttek?
    Jaj nagyon várom a folytatást.
    Szia Orsi

    VálaszTörlés