3.fejezet

 

·              Még mindig szeretem. De a kapcsolatról magáról, ha rá gondolok, úgy érzem, valami nagy tűzvész        pusztított, és csak nagy, egybefüggő, nem hegedő égési sérülések maradtak utána.

(Bella szemszöge)

Reggel a lányok megreggeliztek és közös döntés alapján LaPushba mentünk.

-Sziasztok. Hát ti? – nyitott ajtót testvérem.

- Szia – mosolyogtam rá. – Hát már meg sem látogathatunk titeket? – kérdeztem és közben beljebb mentünk.

- Bells, lányok. Örülök, hogy itt vagytok. Csak nem hiányoztunk – jött elénk Jake.

- De, nagyon is. Viszont most fontos dologról lenne szó.

Jake bólintott, leültünk a kanapéra és beszélni kezdtem.

-Alice és Jasper még ma délután idejönnek. Liz azt mondja, hogy beszélni fognak veletek, mármint a falkával. De mi nem akarunk velük találkozni. Arra szeretnélek kérni téged, hogy beszélj velük, de ne mondd el nekik, hogy életben vagyok és a lányokról se szólj.

- Rendben. Mikor érkeznek pontosan? – fordult Liz felé.

- Kb. három óra fele.

- Ne aggódj, elintézzük. Ti pedig itt maradtok egészen addig, amíg el nem mennek.

- Köszönöm, viszont lenne itt még valami. Lizzy azt mondta, hogy elmennek a házba, mármint a Swan házba és ha lehetséges, ne engedjétek oda őket.

- Ne aggódj húgi. Én is elmegyek a falkával és mindent elintézünk. Ne izgulj semmi miatt – ölelt át Nath.

- Nath néni, nem csinálunk addig olyan finom sütit mint a múltkor? - törte meg a beálló csendet Liz. 

- De persze. Gyertek, sütünk együtt és készítünk ebédet is a fiúknak.

- Én addig értesítem a falkát a fejleményekről. Ebédre itt leszünk. – Jake felállt, adott egy csókot a feleségének, megölelgette a lányokat és engem is, majd elrohant az erdő irányába.

Én pedig a konyhába mentem a többiek után.

                                              

                                               ***

A délelőtt gyorsan eltelt. Nagyon jól éreztük magunkat. Megfőztük az ebédet és sütöttünk csokis muffint. Nath azt mondta, hogy ez a kedvencük a fiúknak, így jó nagy adaggal készítettünk.

Ebédidőre beestek a többiek is. Hát, ami igaz az igaz. A farkas étvágy kielégíthetetlen. Mindent felfaltak, bár örömmel néztük, milyen jóízűen esznek. A lányok is csatlakoztak hozzájuk, mi pedig húgommal elpakoltunk utánuk miután végeztek. Nagyon jól éreztük magunkat, és ha egy kis időre is, de elfelejtettem mi vár rájuk délután.

A farkasok visszamentek járőrözni és fél háromkor Nath is utánuk indult. Bármennyire is kértem, hogy maradjon, hajthatatlan volt.

Így a lányokkal vártuk, hogy haza érjenek és végre megtudjuk miért jött vissza az egykori lejobb barátnőm.

( Nathalie szemszöge)

A határnál vártuk, hogy megérkezzenek a „vendégeink.” Persze az erdőben, mert nem akartuk, hogy egy ember is meglásson minket. A farkasok fél körben álltak, legelöl Jake emberi alakban mellette két hatalmas farkas. Én pedig kicsivel hátrébb a kör közepén szintén két farkas társaságában. Komolyan én imádom Jacobot, de sokszeor túlzásba viszi az aggódást. Én is meg tudom védeni magam, ha szükség lenne rá. A két farkas Seth és Embry volt. Hallottuk a lábdobogásokat közeledni. Nem sokkal később pedig megjelentek a határ túl oldalán. Ők nem vehettek észre engem, mivel a két farkas teljes takarásban tartott, de én jól láttam őket.

Egy alacsony fekete hajú, koboldszerű lány és egy magas méz szőke hajú vámpír állt szembe a falkával.

-Minek köszönhetjük a látogatásotokat?- kérdezte Jake egyből.

- Jacob?- kérdezte a vámpírlány, mire szerelmem bólintott.

- Csak szerettünk volna szólni, hogy egy pár órát itt töltünk, de nem maradunk sokáig. Nem akartunk félreértéseket okozni, ezért jobbnak láttuk, ha értesítünk az ittlétünkről. – kezdett a magyarázatba, ha jól emlékszem Jasper.

- Értem. Köszönöm, hogy értesítettetek. Kérlek benneteket, ha elmentek szóljatok valamelyik falkatagnak. Ők majd közlik velem az információt. – mutatott körbe Jake.

Jasper bólintott, de ahogy körbenézett, megakadt a szeme a két farkason, akik előttem álltak.

-Jacob, feltehetnék egy kérdést? – próbálkozott Alice. Férjem bólintott, így folytatta.

- Szeretnék elmenni a Swan házba és azt szeretném tudni, hogy van-e ott valaki?

- Be ne merd tenni a lábad abba a házba- léptem elő a két farkas közül. Mind a ketten lefagyva néztek rám.

- Bella- suttogta Alice.

- Nem talált. A nevem Nathalie és Bella ikertestvére vagyok. – odasétáltam Jake mellé és ő rögtön átölelte a derekam.

- Mi? Hogy-hogy az ikertestvére? De hogy miért nem mondta el, hogy van egy testvére?

Alice sokkolva nézett maga elé és Jasper is furcsán nézett rám.

-Azt nem tudom, miért nem mondta el, de azt tudom, ti mit tettetek vele. És nem engedem, hogy akárcsak a házba betegyétek a lábatokat.

- Nath kicsim, kérlek. Nyugodtabban. – puszilta meg a fejem.

- Nem. Én nem bántottam a testvéredet, hiszen a legjobb barátnők voltunk. Még a halála után is ugyan azt éreztem, mintha még élne. Sőt még most is. De hogy lehet, hogy te vámpír vagy és Bella halott.

- Ne képzeld azt, hogy Bella vagyok. Sok mindenben különbözünk, de mégis testvérek vagyunk. Bella meghalt, de elmondott mindent, amit vele tettetek. Mindent, ami itt Forksban történt vele. És ha most nem ti, hanem azaz Edward állna itt, már rég megöltem volna azért, amit a húgommal tett. Úgyhogy szerencséje van. Most pedig menjetek el még Forks területéről is és mondjátok meg a hős szerelmesnek, hogy ha csak egyszer is szemtől szembe találkozom vele, abban nem lesz köszönet. - léptem egy lépést feléjük.

Végül is nem hazudtam olyan nagyot. Bella tényleg meghalt, csak vámpírként él tovább. És ők is így hiszik. Nekem pedig eszem ágában sincs nekik elmondani az igazat. Ez csakis Bella feladata és egyedül az ő döntése. Az is igaz, hogy mindent elmesélt és az is, hogy ha a lányok apja állna itt, már rég megtámadtam volna.

- De… - kezdett tiltakozásba a kis kobold.

- Nincs semmi de. Nem akarlak még a környéken sem látni sem titeket sem a többi családtagot. A ház közelébe pedig ne menjetek. Az a mi tulajdonunk, nincs ott semmi keresnivalótok. Itt pedig befejezettnek tekintem a témát.

- Igazad van. Te nem lehetsz Bella. Ő soha nem beszélt volna így velem vagy Edwardról– láttam a szemében a mérhetetlen szomorúságot, de nem szabad foglalkoznom vele. Gyerünk Nath. Csak gondolj a lányokra és arra, hogy az apjuk nélkül kellett felnőniük. Vagy a húgodra, hogy mennyit szenvedett miattuk.

- Akkor, ha kérhetem, szóljatok, ha elmentek. És hallottátok a feleségem. Nem szeretné, ha a Swan ház közelébe mennétek, különben azt szerződésszegésnek veszem. Sajnálom, de most már az a ház a mi területünk. Viszlát. – fordított nekik hátat Jake engem is magával húzva.
- Ne, várjatok – Alice hangját hangos morgás követte. Én pedig megfordultam.   

U.I: Remélem tetszett a feji. Nagyon köszönöm a komikat és nagyon jól esnek.Örülök,hogy tetszik ez a történetem is. Annak meg még jobban, hogy leírjátok a véleményeteket.
Puszi:Rosalice