2.fejezet

 "Ő engem megölt. Ő sok olyant tett, amit férfinak, becsületes embernek nem szabad tenni - és én mégsem tudom őt gyűlölni. "Tegnap még szerettelek, holnap már gyűlölni foglak!" - Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt - érzeni."


(Bella szemszöge)

-Láttam őket- suttogta maga elé Liz, amikor visszatért a jelenbe.

-De mégis kiket?-mondta ki a gondolataimat Nessie.

- Cullenéket. - amint kimondta ezt az egy szót az emlékek előtörtek bennem, de elnyomtam őket. A lányaim nem tudhatják meg, hogy mennyire fáj még most is az elvesztésük.

- És? Mit láttál? – kérdeztem könnyednek szánt hangon. Nessie kicsit furcsán nézett rám, de rámosolyogtam és újra Liz felé fordultam.

- Azt, hogy Alice és Jasper idejönnek. De nem csak Forksba, hanem egyenesen ebbe a házba. Méghozzá holnap. – Ha a szívem még dobogna, most biztos megállt volna. Mi az, hogy Alice idejön? De egyáltalán minek?

- Miért jönnek? – suttogtam.

- Azért, mert Alice szeretne ide jönni, Jasper pedig örömmel kíséri mindenhova. Azt viszont nem tudom, mi okból kifolyólag jönnek ide. Viszont a farkasokkal is beszélni fognak.

- Az lenne a legjobb, ha addig, amíg ők itt vannak, mi LaPushban maradnánk. Oda nem jöhetnek és nem szeretném, hogy szenvedj anya. Az lesz a legjobb, ha nem találkoztok. - Nessie mindig is gyűlölte Cullenéket azért, amit velem tettek. Nagyon erős és határozott jellem és nem szereti kimutatni „idegeneknek” az érzéseit.  Nem szereti, ha szomorú vagyok, és néha olyan mintha ő lenne az én anyám és nem fordítva. Jaj, anya. Ha látnád milyen csodálatosak az unokáid. Rettenetesen büszke lennél rájuk.

Bólintottam és adtam egy-egy puszit nekik. A lányok felmentek a szobájukba én pedig elmosogattam. Már elég későre járt, amikor én is felmentem. Benéztem először Liz-hez, de már aludt. Adtam egy puszit a homlokára, megigazítottam rajta a takarót és átmentem Nessiehez.

Ness még fent volt és az ágyon ülve meredt a gondolataiba.

-Kicsi, min gondolkozol ennyire? – ültem le mellé.

- Csak a holnapon. Liz azt mondta, hogy holnap délután érnek ide, mert még csak most döntöttek. Szóval csak elnéznek erre és mennek is vissza.

- Jaj, ne is gondolj rájuk. Neked nem kell találkoznod velük, ha nem akarsz. Nem szeretném, ha ezen rágnád magad. - öleltem át.

- Nem magam miatt vagyok ilyen, hanem miattad. Nem akarom, hogy találkozz velük, mert tudom, hogy csak szenvednél. Nem szeretem látni, hogy szenvedsz és ők semmi máshoz nem értenek csakis ahhoz, hogy tönkretegyenek. Csak felszínre hoznák azt, amit ennyi év alatt sikerült magadban eltemetned.

- Ne aggódj. Nem fogok találkozni velük. És ez biztos. Majd Jake elmondja, mit beszélt velük. De most aludj. – nyomtam le a párnára. Neki is adtam egy puszit majd magára hagytam. Átmentem a saját szobámba lezuhanyoztam majd leültem a kanapéra az ablak elé és gondolkodtam.

Holnap idejön Alice és Jasper. Alice, aki valaha még a legjobb barátnőmnek mondtam és most már látni sem akarom. Annyi minden van, amit meg szeretnék tudni és csakis valamelyik családtagtól tudhatom meg. De igaza van Nessie-nek. Nem akarok velük találkozni. Még nem lennék rá képes, hogy szemtől szembe álljak velük.

És nem csak a lányom miatt nem fogok elmenni, hanem magam miatt sem. Még ennél is több emlék törne fel bennem pedig már ennyitől is teljesen padlón vagyok.

Most is minden nap, minden perc és minden egyes pillanat, amit velük töltöttem,

itt kavarog a fejemben. Minden kérdés újra előjön abból a zúgból, amit soha nem akartam újra kinyitni. Előjön a folytonos kérdés: a miért?

Miért játszott velem? Miért hagyta, hogy reménykedjek, ha soha nem szeretett? Miért? Miért? Miért?

De erősnek kell lennem és nem szabad hagynom, hogy a fájdalom újra maga alá temessen.

(Liz szemszöge)

Miután anyának is elmondtam, amit láttam, azt hittem, hogy végre találkozhatom velük, de tévedtem. Felmentünk Nessie szobájába és én nagyon boldog voltam.

-Végre. Végre megismerhetjük őket. – ugráltam örömömben.

- Nem. Ezt most verd ki a fejedből hugicám. Nem fogsz találkozni velük és anya sem. Nem hagyom, hogy megint megbántsák és szenvedjen. Ő az anyánk és érte bármire képes vagyok. Érte és érted. Ha másért nem, értetek az életemet adnám. Számomra ti jelentitek az életet és ha rajtam múlik, soha nem fogják még egyszer bántani anyát.

- De Nessie. Ők a családunk. – próbált hatni rám.

- Nem az én családom te, anya Jake és Nath vagytok. Meg persze a falka. És a Cullen családhoz semmi közöm. Még akkor sem, ha az igazi apám egy  Cullen. Tudod jól, hogy nekem csakis egy apám van és az nem más, mint Jacob Black.

-Igen, persze tudom és nekem is. És ige. Felelőtlen voltam, de igazad van. Anya szenvedett és én sem szeretném, ha bánkódna. Ne haragudj rám, amiért csak magamra gondoltam. – öleltem át.

- Nem haragszom. A testvérem vagy és szeretlek. Rád soha nem tudnék haragudni. És különben is én vagyok az idősebb és az én dolgom, hogy rávezesselek mi a helyes. Tudom, hogy fáj a döntés, mert ha hiszed, ha nem nekem is. De ilyenkor arra gondolok, ki volt mindig mellettünk és ki volt az, aki ennek a személynek a legtöbb fájdalmat okozta. – ölelt vissza. És igazat kellett, hogy adjak neki. Én magam is mindig rá és anyára gondoltam először. És ugyanazon a véleményen vagyok, mint a nővérem. Bármit a családért. Így lettünk nevelve és ez nem is fog változni.

Elköszöntem nővéremtől és a saját szobámba mentem. Elintéztem a szükséges teendőimet és amint befeküdtem az ágyba elnyomott az álom.

                                     "Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet." 

( Alice szemszöge)

Már egy hete élveztem a napsütést és a férjem társaságát a saját szigetünkön.

-Jasper - szólítottam meg egyetlenemet. – Mit szólnál hozzá, ha ellátogatnánk Forksba? Nem maradnánk sokáig, nehogy valaki felismerjen, de szükségem van rá, hogy valami emlékeztessen barátnőmre. És szeretnék valamit elhozni a régi házunkból – amivel már el is kezdhetem a sógornőm létezésének megkeserítését- fejeztem be a mondatot magamban.

- Persze szívem. Ha ilyen boldognak látlak, bármit megteszek, hogy ilyen maradj. De kérlek, legalább annyit tegyél meg, hogy néha egy-két szót szólsz Edwardhoz. Nem kérek sokat, csak ennyit. Kérlek.

- Rendben. Majd meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. - mosolyogtam rá és a víz felé rohantam szerelmemmel a nyomomben, hogy az utolsó napunk is csodás legyen itt.

                                                          

***

A tegnapi nap gyorsan eltelt és már a repülőn ülünk útban Forks felé.  Forks mindig is a kedvenc helyem marad, mert itt ismerte meg a családunk az igazi boldogságot. Ugyanakkor nehéz ide visszatérni ennyi idő után arra a helyre, ahol meghalt a legjobb barátnőm.

Drága Bella. Megesküszöm neked, hogy soha nem felejtelek el és azt is megígérem, hogy teszek róla, hogy ez másnak se sikerüljön.

Már tegnap elterveztem mit fogok csinálni, amint hazaértünk a családunkhoz.

Először is Forksból elhozom az összes fényképet és tárgyat, ami Bellára emlékeztet, és azt majd kirakom otthon. És Edwardhoz is beszélni fogok még akkor is ha nem akarja hallani. 40 éve nyávog azért, hogy hozzászóljak és ennek most jött el az ideje.

-Kérem kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszállunk-hallottam meg a hangos bemondóban a stewardess hangját.