21.fejezet + még egy díj

„Amikor ráébredsz, hogy valakit félreismertél, azon töprengsz: korábban hogy nem láttad?”

 

(Nessie szemszöge)

El sem hiszem, mennyi minden történt egy teljes hét leforgása alatt. Edwardot végre sikerült megismernem és valamennyire mondhatjuk azt, hogy talán meg is szerettem. Rájöttem, hogy nem távolíthatom el a közelünkből, hiszen mégiscsak az apánk. Liz is kezd megbarátkozni a helyzettel és ennek rendkívül örülök. Nagyon nehéz volt meggyőzni, hogy legalább néha találkozzon Edwarddal. És bár még csak úgy hajlandó a közelében lenni, ha én is ott vagyok, úgy gondolom ez már nem sokáig lesz így. Nagyon remélem, hogy Edwardnak sikerül nyugodtan beszélnie anyával. Olyan jó lenne, ha végre ők is boldogok lennének. Anya is szereti még Edwardot, és ahogy észrevettem ő sem közömbös anya iránt. Sőt. Még mindig szereti, hiába vett elegy másik nőt. És ha már szóba került Diana. Edward még nem kérdezett róla és arról a Damien-ről és szerintem az a nő sem mondott semmit neki. Mert abban biztos vagyok, hogy páros lábbal rúgják majd ki a házból, ha megtudják miféle nőt fogadtak be a családjukba. És a lehető legnagyobb öröm, ami ért 1 hét alatt, hogy megtaláltam a boldogságot. Stefan és én együtt vagyunk, én pedig a fellegekben járok. És nem csak magam miatt, hanem a húgom miatt is. Hiszen Lizzy pedig fülig szerelmes Damon-ba. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Megtaláltam a másik felemet a világban, vagyis talán helyesebb, ha azt mondom ő talált meg engem. Soha, amíg élek nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor közölte velem, hogy szeret.

Ugyan olyan nap volt, mint a többi. Szokás szerint egy Edwarddal való találkozás után mentem haza, ahol otthon találtam a húgomat és a Salvatore fiúkat. Ez nem is volt meglepő, hiszen Damon és Liz pár napja jelentették be, hogy egy párt alkotnak. Éppen ezért nem is furcsálltam, hogy ott találtam őket. Bár az felettébb furcsa volt, hogy Stefan idegesnek tűnt, nem is inkább izgatottnak, mikor meglátott. Liz és Damon elvonultak, kettesben hagyva minket. Stefan mindenféléről hablatyolt és szégyen nem szégyen, én nem értettem miért vagy miről beszél. Aztán végre értelmes dolgokról kezdett el beszélni és legutoljára kinyögte azt az egy szót, hogy „szeretlek”. Mivel nem tudtam mit mondani, kezdett kétségbe esni és egyre aggodalmasabb lett az arca. Nem tudtam megszólalni, fogalmam nem volt, mit mondhatnék neki, ezért megcsókoltam. Kissé meglephettem, mert először nem viszonozta a csókot, de aztán felengedett és önfeledten szorított magához.

-Én is szeretlek- suttogtam, miután elváltak ajkaink. –Mióta először megláttalak, jobban mondva neked mentem. Nem tudom, miért nem tudom hogyan de szeretlek. Ezt bizonyítja, hogy már az első találkozásunkkor elmeséltem neked a történetünket.

- Tiszta szívemből szeretlek Renesmee. Imádlak- mosolyodott el, majd újra ajkaimra hajolt.

-Min töröd azt a csinos kis buksidat? –kérdezte szerelmem.

- Csak anyáékra gondolok és arra, mennyire megváltozott az életem egyetlen hét alatt. Meg eszembe jutott az a nap, amikor szerelmet vallottál- mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Hát nem úgy szerettem volna, de túlságosan ideges voltam.

- Én pedig meg se tudtam szólalni- nevettem fel hangosan.

- Nessie, telefon- kiáltotta a másik szobából húgom. Ugyanis most a Salvatore házban vagyunk. Húgomék Damon szobájában, mi pedig szerelmemében.

- Köszi, te kis médium- kiáltottam vissza. –De nem vagyok süket, ezért legközelebb akár halkabban is közölheted velem.

Kiszálltam szerelmem ölelő karjai közül és a telefonom keresésére indultam, amit a kabátom zsebében találtam meg.

-Halló- vettem fel, mielőtt megszólalhatott volna.

- Szia, Nessie. Találkozhatnánk? Fontos lenne. Persze csak ha nem zavarlak- szólalt meg a vonal másik végén Edward.

- Hát éppenséggel nem zavarsz, de nem is a legjobbkor hívsz- néztem Stefan arcára.

- Bocsi Ed, de a nővérkém épp pasizik- vette ki a kezemből a telefont Liz és már el is tűnt a telefonommal együtt.

- Gyere vissza te boszorkány. Add vissza a telefonomat, nem hallod- indultam el Damon szobájába. Stefan persze kuncogva jött utánam. Beléptem a szobába, de Liz sehol. Mérgesen néztem Damon-ra, de ő csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tud semmit. Még hogy semmit- fortyogtam magamban, majd a fürdőszoba felé indultam. Lizzy bent volt és nagyon suttogott valamit.

- Ide a telefonom- tartottam a tenyeremet. –Vagy eldugom a hitelkártyáidat és nem engedem meg, hogy vásárolni menj egy teljes hónapig.

Mérgesen fujtatott, majd sóhajtva a kezembe tette a telefont. Én a fülemhez emeltem és kivonultam a szobából.

-Egy fél óra múlva találkozzunk… mondjuk…

- Mondd neki, hogy jöjjön ide- suttogta Stefan.

- Mit szólnál hozzá, ha átjönnél a Salvatore házba- ajánlottam Edwardnak.

- Én igazán nem akarok zavarni. Ha neked nem jó most, akkor majd találkozunk legközelebb.

- Most mondtam, hogy gyere ide egy óra múlva. Tudod, hogy hol laknak, nem? –kérdeztem.

- Igen, de…

- Nincs semmi de. Stefan mondta az előbb, hogy hívjalak ide, úgyhogy találkozunk fél óra múlva. Szia- azzal letettem a telefont.

Leültünk szerelmemmel a kanapéra én a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt és a hajamat simogatta. A fél óra gyorsan eltelt, és arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget.

Stefan kinyitotta az ajtót, én pedig a nappaliban maradtam.

-Szervusz Edward- köszönt szerelmem. –Gyere be.

- Stefan- köszöntötte Edward Stef-et. –Nessie merre van?

- A nappaliban. - Majd lépteket hallottam és megjelentek mindketten a nappali ajtajában.

- Örülök, hogy itt vagy. Foglalj helyet- mosolyogtam rá. Közben Liz és Damon is megjelentek a nappaliban.

- Szóval, mi volt olyan fontos? –kérdeztem. –Ne aggódj, Stefan és Damon mindent tudnak rólunk. Nincs rejtegetni valónk előttük.

- Értem. Nos, eltel egy hét és folyton a te szavaid járnak a fejemben. Diana nem mond nekem semmit, de én szeretném tudni, ki az a Damien és azt is, miért tetted fel azokat a kérdéseket Lorenáról.

- Biztos vagy benne, hogy tőlem akarod megtudni az igazságot? –kérdeztem. –Figyelmeztetlek, hogy nem lesz könnyű megemészteni, amit mondok. És garantáltan nem fog tetszeni sem.

- Akkor is tudni akarom.

- Hát jó. Melyikkel kezdjem?

- Mire akartál kilyukadni Lorenával kapcsolatban?

- Ha jól sejtem, ez alatt az egy hét alatt megfigyelted a lányodat. Tudnod kell, hogy Diana hazudott neked. Lorena nem a te lányod. És mielőtt bármit is mondanál, hallgasd végig, miért mondom ezt. Az a Damien, akiről a feleséged nem akar beszélni nem más, mint Lorena igazi apja. Diana teherbe esett még mielőtt találkoztatok volna. Szerelmes volt abba a vámpírba, de mikor elmondta neki, hogy gyermeket vár és arra kérte, hogy változtassa át, elhagyta. Nem tudott mit tenni, de ekkor találkozott veled. Ismerte jól a vámpírokat és tudta, hogy éhes vagy ráadásul látta rajtad mennyire össze vagy törve. Ezért úgy döntött, lefekszik veled és elhiteti, hogy Lorena a te lányod. Várt egy pár napot, aztán felkeresett. Persze te minden kétség nélkül hittél neki és az egész család segített benne, hogy megmentsétek. Vagyis hát majdnem mindenki. Alice már az elején tudta, hogy veszélyes. Na, de ezt majd később. Szóval ott tartottam, hogy átváltoztattátok és így ő tovább élhetett. Csakhogy meglátta a lehetőséget és élt is vele. Az alatt a néhány hét alatt, amíg veletek lakott a szülés előtt, volt ideje megismerni téged és rájött, hogy milyen is vagy valójában. És mivel nem akart egyedül maradni a gyerekkel, kijátszotta ellened a bűntudatodat. Elvetette magát és onnantól nem volt más dolga, mint irányítani mindenkit.

- Miről beszélsz?

- Gondoltam, hogy erről sem tudsz. Dianának van egy képessége. Manipulál benneteket. Olyan képeket ültet el a fejetekben, amiket csak ő talált ki és megtéveszti a ti képességeiteket.

- Ez hogyan lehetséges. És erről miért nem tud senki. Kérlek Nessie, válaszolj!

- Nyugalom. Mindent elmondok. Csak ne sürgess. Úgy értettem, hogy te nem hallod a valódi gondolatait csak azokat, amiket ő akar hallatni veled. Te úgy gondolod, hogy semmiségeken jár az agya, mikor közben egészen másra gondol. Alice vízióit összezavarja, és Jasper felé olyan érzelmeket mutat, amik igazából nincsenek benne. És azért nem tud róla senki, mert Diana nagyon jól rejteget előletek mindent. Például tudtad, hogy nem egyszer találkozott már a hátad mögött a drága szerelmével? Jót nevetnek rajtad a hátad mögött és te nem veszel észre semmit. Ideje volt, hogy megtudd az igazat. Most már tudod, így rajtad múlik, mit teszel.

- Azt mondtad, Alice érezte a veszélyt. Akkor miért nem szólt?

- Mert nem hittél volna neki. Hiszen kinézed a feleségedből, hogy ilyen? Bár Alice nem tudta az igazat, azért távol tartotta magát tőle. Alice eleinte azért nem beszélt veled, mert fájt neki a barátnője elvesztése és így szeretett volna rávezetni arra, mekkora hülyeséget tettél és azt akarta gyere vissza anyához, hogy újra boldogok lehessetek. De te makacs voltál ő pedig megfogadta, hogy nem beszél veled. Ha jól tudom, nem is szólt hozzád 40 évig és csak azelőtt kezdett újra beszélni veled, hogy idejöttetek. Most pedig kizárólag azért nem beszélnek veled, mert Dianát védted anyával szemben. És azért is, mert én megkértem rá őket, hogy addig ne szóljanak hozzád, amíg én nem szólok nekik.

- Na jó, várjunk egy kicsit. Lassabban. Mi az, hogy te kérted őket, hogy ne beszéljenek velem? És már nem azért, de kötelességem, hogy megvédjem a feleségemet.

- Edward- szólt közbe húgom. –Nyugodj meg. Nessie csak az igazat mondja. Ne őt hibáztasd. Majd mindjárt elmesél mindent, csak nyugodj meg.

- Szóval- kezdtem újra. –Nem az a baj, hogy megvédted a feleségedet. Hanem az, hogy anyát bántottad ráadásul ok nélkül. Mert igenis védd meg a feleségedet, de ne egy olyan személlyel szemben, akit mindennél jobban szeretsz. Az volt a baj, hogy nem kérdeztél semmit, nem hallgattál meg senkit, csak anyát hibáztattad és ezzel bántottad.

Az pedig szintén csak a te javad szolgálja, hogy a testvéreid nem szólnak hozzád. Azért kértem meg őket, mert nekik már elmeséltem és szerettem volna, ha én mondhatom el neked ezt az egészet. Valamint jó lecke volt, hogy megtanuld milyen a „magány.” Persze nem szó szerint, csak képletesen. Tudom, hogy mindenki más beszélt veled és a közeledben voltak, de pont az a két személy nézett levegőnek, akiktől a támogatást vártad, és akik a legközelebb állnak hozzád.

-Értem. Világos és logikus is amit mondasz, de nem lehetek benne biztos, hogy igaz.

Szerelmem felmordult és sziszegve fordult apám felé.

- Nessie nem hazudik. Ő nem olyan, mint a feleséged.

- Kérlek, szerelmem. Nyugi. Nincsen semmi baj, hiszen igaza van. Bizonyítanom kell a szavaimat- álltam fel. –Nézd meg magad, amit én láttam. És akkor rájössz, hogy én csak az igazat mondom.

Megfogta a kezemet én pedig végig pörgettem minden képet, beszélgetést, amit Diana fejében láttam azon alkalmakkor, mikor megérintettem. Majd elengedte a kezem és lehajtotta a fejét.

-Jól vagy? –kérdeztem pár perc után.

- Nem. Az egész eddigi életem hazugság volt. Két idegennel élek egy fedél alatt, mert ők nem a családom.

- Nem volt hazugság- lépett Edward mellé Liz. –Hiszen anya szeretett és nekem elhiheted, hogy még most is szeret. Csak adj neki időt. És nézd a dolgok jó oldalát. Megszabadulsz egy hazug nőtől, aki nem szeret, és csak kihasznál. Nem tudom, a lány mennyire tudja az igazságot vagy, hogy ő mit érez, de ő sem a tiéd. Mi viszont itt vagyunk. Mi a te lányaid vagyunk, persze csak ha el tudsz minket fogadni. Egy hét alatt sikerült rávenned, hogy megbocsássak neked, de ha most feladod, nagyot fogok benned csalódni, APA- simogatta meg a hátát húgom.

Edward felemelte a fejét és lemerném fogadni, hogy ha tudna, már sírna. Felállt, majd megölelték egymást Liz-zel.

-Hé, engem se hagyjatok ki a családi ölelésből- ugrottam fel és én is átöleltem őket.

Ezen mindannyian jót kacagtunk. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán Edward elment. Mi pedig szerelmemmel felvonultunk a szobájába, és ha jól sejtem húgomék is hasonlóképp tettek.

„Nehéz elképzelni, hogy tudná éppen az a férfi begyógyítani a sebeimet, aki okozta őket.”

(Bella szemszöge)

Nem, nem és nem. Nem szabad rá gondolnom. Nem engedhetem újra közel magamhoz. Eleget szenvedtem már miatta. De édes istenem, egyszerűen nem tudok parancsolni a szívemnek. Szeretem még most is ugyan úgy, mint a legelső napon. És nem tudok ellene küzdeni. Nincs több erőm hozzá. Egyszerűen, ha a közelemben van minden ésszerű érv törlődik a fejemből és csak azt akarom, hogy  a karjaiban tartson és csókoljon. Mit tegyek? Tudom, hogy szeret. Érzem és most, hogy már tudom nem azért hagyott el, mert nem szeretett hanem, hogy nekem jó legyen, nincs több erőm távol tartani magamtól. Szeretem teljes szívemből, de nem szabad engednem ennek az érzésnek. Neki ott van az a nőcske és sajnos hozzá tartozik. Ő már nem az én Edwardom. Már nem szabad és én nem szerethetem. Ki kell tépnem ezt az érzést a szívemből, még ha ezerszer nagyobb fájdalommal jár is annál, amit most érzek.

- Nem küzdhetsz ellene- szólalt meg mögöttem Jasper.

- Hát te hogy kerülsz ide? Egyáltalán honnan tudod, mit érzek?

- Csak erre jártam. Vadászni indultam, de aztán megéreztem az illatodat és gondoltam megkereslek. Tudom, furcsa, mert nem beszélgetünk valami sokat és nem is állunk egymáshoz nagyon közel. De attól te még a családhoz tartozol. És lehet, hogy nem érzem az érzéseidet, de tudom, hogy most őrlődsz. Olyan vagy mint Edward és őt elég jó ismerem.

- Jasper, én...

- Bella! Szeretnék bocsánatot kérni tőled a születésnapodon történtek miatt. Tudom, sok év telt el azóta, de valahogy mindig úgy éreztem, én vagyok a hibás a történtekért. Hiszen ha egy kicsivel több az önuralmam, és ellen tudok állni a vérednek akkor nem szenvedett volna mindenki miattam.

- Jasper, nem te vagy a hibás. Bárkivel megtörténhetett volna és egyedül csak én vagyok érte a felelős. Béna voltam és ez lett a következménye. Ne okold magad. És nem haragszom rád. Úgy gondolom Edward előbb-utóbb elhagyott volna. Most már tudom, hogy nem azért ment el, mert nem szeretett, hanem mert féltett saját magától. És ha a bulin nem is, de később történt volna valami, ami miatt úgy gondolja jobb nekem nélküle.

- Köszönöm. Alice és a többiek éveken át hajtogatták, hogy nem én vagyok a felelős és ne okoljam magam, de nem tudtam megnyugodni. Most viszont, hogy te mondod, valahogy tényleg úgy érzem, nyugodt lehetek. Hiszen mégiscsak te szenvedtél a legtöbbet.

- Jasper, kérlek. Ne okold magad, mert te nem vagy felelős semmiért. Soha életemben nem haragudtam rád és eszembe sem jutott téged okolni.

- Köszönöm. Tényleg te vagy a világ legjószívűbb vámpírja.

- Na, ne túlozz. Azért nem kell halálra dicsérni. De visszatérve az eredeti témánkhoz. Lehet, hogy sokban hasonlítunk Edwarddal, de nem vagyunk ugyan olyanok.

- Hidd el, hogy de. Te is szereted őt, ő is oda meg vissza van érted, de mind ketten inkább szenvedtek ahelyett, hogy tennétek valamit a boldogságotokért. Komolya elképesztőek vagytok.

- Jasper, kérlek, hagyjuk ezt. Nem akarok erről beszélni.

- Rendben. Ne beszéljünk erről, de gondolkodj el azon, van-e értelme küzdened az érzéseid ellen. Hiszen ha 40 év alatt nem sikerült kiölnöd magadból és meggyűlölnöd, akkor történhet bármi, de te örökké szeretni fogod őt. Tudod róla, hogy megnősült és még így is ugyan azt érzed iránta, mint régen. Csak úgy, mint régen. Szóval azt javaslom, gondold át rendesen mit teszel. Viszont én most magadra hagylak, mert vadásznom kell- majd gyengéden megszorította a karomat és már el is tűnt.

Újra magamra maradtam az érzéseimmel és a gondolataimmal. Az eszem tudja mi a helyes, de a szívemnek nem tudok parancsolni. Igaza van Jaspernek. Ha az elmúlt 40 évben nem sikerült őt kiverni a szívemből és csak elnyomni tudtam az iránta érzett szerelmemet, akkor soha nem fogom tudni elfelejteni őt. És bár mérhetetlen fájdalmat okozott azzal, hogy elvett egy másik nőt még így sem tudom őt gyűlölni. Olyan hatalmas az iránta érzett szerelmem, hogy képtelenség kiölni belőlem ezt az érzést.

(Edward szemszöge)

Nem az én lányom. Ezt nem hiszem el. Pedig a saját szememmel láttam Diana gondolatait. Kihasználta a bűntudatomat azért, hogy neki jó legyen. Felhasználta a lányát annak érdekében, hogy ne kelljen egyedül maradnia. Még most is alig hiszem el, hogy nem igaz. Lorena nem az én lányom, pedig úgy szeretem, mint a sajátomat. Talán, ha Nessie nem mutatott volna semmit, akkor nem is hiszem el neki, de most. Hiszen láttam mindent. Mindent, amit Nessie valaha is látott Diana fejében. Mélységesen fáj, hogy mind az, ami eddig az életemet jelentette az egy pillanat alatt omlott össze. Ugyanakkor boldogsággal tölt el, mert nem kell bűntudatot éreznem. Így végre küzdhetek azért, hogy Bella megbocsásson nekem és nem kell leélnem az örökkévalóságot egy olyan nő mellett, akit nem szeretek. Így viszont most hogy tudom az igazat nagyon sok minden világos lett számomra. Például Alice és a családom többi tagjának ellenszenve Diana iránt vagy, hogy Lorena felé sosem tápláltam olyan érzéseket, mint a két lányom iránt. De amint lehet, véget vetek ennek a komédiának. Sajnos túlkésőn tudtam meg az igazat és rengeteg időt elvesztegettem, de azt szokták mondani, hogy a boldogsághoz sosincs túl késő.

Én pedig végre szeretnék boldog lenni azzal a nővel, akit a világon mindennél jobban szeretek. És most, hogy a lányaim is elfogadtak az apjuk szeretnék lenni és nem csak biológiailag. Szeretném, ha úgy tekintenének rám, mint Jacobra. És újra kezdeni az életemet a valódi családommal. De mindezek előtt el kell intéznem egy nagyon fontos dolgot. Meg kell szabadulnom attól a kétszínű nőszemélytől. Lorenát ugyan nem szeretném elveszíteni, hiszen mégiscsak sajátomként neveltem fel. Bármi történjen is, én mindig lányomként fogok rá tekinteni, de a választás lehetősége az ő kezében van. Ha szeretne marad, ha nem akkor nem fogom visszatartani, elengedem az anyjával.

U.I: Remélem ez a fejezet is tetszett. Nagyon szépen köszönöm a komikat és el sem tudom mondani mennyire jól esnek. Viszont van egy új hírem számtokra. A FRISSek mostantól CSAK hétvégén lesznek. Sajnálom, de hétköznaponként nagyon nincs időm az írásra és gondolom ti sem szeretnétek összecsapott fejezeteket olvasni. Szóval szombat vagy vasárnap este felé várhatóak az új fejezetek. Most hétvégére nem ígérek, de megpróbálom. Ha nem sikerül, akkor csak jövőhét hétvégén kerül fel a következő fejezet. 

Millió puszi mindenkinek:Rosalice   

                                     Köszönöm szépenMary Catherine Worthington- nak!



Szabályok
Tedd ki a díjat a blogodra.!
Köszönd meg annak, akitől kaptad!
Küldd tovább azoknak a bloggereknek, akik szerinted megérdemlik!
Hagyj üzenetet a blogjukon!

Akiknek küldöm

Devil
d.Alexandra 
Minie95
Alexandra (Szasza)