11.fejezet

(Carlisle szemszöge)

- Ne aggódj Embry nincs semmi gond. Nyugodj meg. Üzend meg Jake-nek, hogy várom a határnál két Cullen társaságában. – szólt a farkashoz csöndesen, miközben a fejét simogatta.

- Carlisle Cullen vagyok. Békés szánd…- de nem tudtam befejezni a mondatot.

- Tudom kik vagytok.Esme és Carlisle igaz?- kérdezt mire bólintottam.
- És ha jól sejtem te vagy…
- Nathalie Swan vagy Black. Ahogy jobban tetszik-felemelte a fejét és most már tisztán láttam az arcát. Megdöbbentett a hasonlóság, ami Bella és közte volt. Hiszen a lehető legnagyobb különbség az, hogy míg ő él Bella halott.
- Na, mi az? Csak nem hasonlítok valakire?- húzódott gúnyos mosolyra az szája - mondjuk a testvéremre, Bellára?

- De, ami azt illeti nagyon is. Megdöbbentő a hasonlóság köztetek. De Bella miért nem mesélt rólad soha?

- Azért, mert nem akart engem is belekeverni a vámpíros ügyekbe, de mint látjátok nem tudta elkerülni. Hiszen itt vagyok vámpírként és egy farkas bevésődése vagyok- mondta mosolyogva.

- Értem. Mi Jacobbal szeretnénk beszélni.

- Szabad tudnom miről?- kérdezte és most nem láttam ellenszenvet az arcán. Semmi mást, csak olyan tisztaságot, mint Bellában, valahányszor ránéztem.

- Most szereztünk tudomást az iskolában történtekről és azért jöttünk, hogy megbeszéljük Jacobbal a dolgot. Nem szeretnénk összetűzést a falkával és sajnos nem vagyunk könnyű helyzetben. A két lány gyakorlatilag akármit tehet ellenünk és mindenképpen a szerződés felbontásához vezetne a dolog. Hiszen ha ők megtámadnak bennünket és mi védekezünk, az is szerződésszegésnek bizonyul a részünkről. Be kell látnod, hogy az egész családom a lányaid kezében van.

- Jól gondold meg mit mondasz vagy feltételezel a lányokról, mert később nagyon meg fogod bánni. De, ezt majd Jacobbal megbeszélheted, ugyanis pár pillanat és ő is csatlakozik hozzánk. Nem kell elismételned az előbbi mondataidat, mert ő is hallotta- mondta, majd a fák felé fordult, ahonnan Jacob lépett elő.

- Carlisle- biccentett- Miben segíthetek? Ne értsd félre, hallottam az előbbi mondataidat, de nem tudom, mit kérsz tőlem.

- Azt, hogy oldjuk meg valahogy ezt a gondot, hiszen így a családom veszélynek van kitéve.

- Nem tudom mi volt azaz ebédlős jelenet amiről beszéltél, így nem tudom a részleteket. Kérlek, mondjátok el és utána kitaláljuk a megoldást.

Jacob most olyan volt, mintha kicserélték volna. Nagyon is tiszteletteljes volt és nem is nézett undorral ránk.

-Ne nézz így. Tudom, furcsa a viselkedésem, de nem az én dolgom, hogy elítéljelek a tetteitekért. Bár Bella rengeteget szenvedett miattatok, te és a feleséged okoztátok neki a legkevesebb fájdalmat. És haragszom is érte, de nem én fogok nektek megfizetni. És mint az előbb a feleségem említette, hogy vigyázz, mit feltételezel a két lányról, mert lehet, sőt biztos is, hogy megbánod. De eleget fecsegtem, most meséld el mi történt.

- Az egyik lány, azt hiszem Liz az egyik lányom ruhájára öntötte az ebédjét, bár állítólag véletlen. Viszont Diana nem tűrte és elkapta a lány kezét. Egy szó mint száz, a lányom erőszakosan lépett fel Elizabeth ellen és a testvére Renesmee megfenyegette a családomat. Azt mondta, hogy rájuk nem vonatkozik a szerződés és hogy ha bántani merik a testvérét, darabokra tépi az illetőt, elégeti és a család többi tagját átadják nektek. Mármint a falkának.

- Meglátszik, hogy okos lány. Tudja, hogy a kezében vagytok és ezt ki is használja- mosolygott. Na, ebből mi lesz, hiszen azért jöttünk ide, hogy megoldjuk a gondokat, erre itt dicséri a lányát.

- Már ne is haragudj Carlisle, de a lányod megérdemelte a fenyegetést. És csak hogy tudd, Renesmee halálosan komolyan gondolta. Viszont az érzései és egy bizonyos valaki miatt képtelen lenne rá, hogy megöljön benneteket, mert azzal fájdalmat okozna a hozzá legközelebb álló két személynek. Úgyhogy nem kell félnetek, egészen addig nem tesz semmit, amíg tiszteletben tartjátok a kérését vagy utasítását. Viszont ha mégsem tennétek, van okotok a félelemre. Ugyanis fogalmatok sincs mekkora a gyűlölet benne. És egyetlen személy van, aki ezt kezelni tudja illetve kordában tartani.

- Akkor azt mondod nincs más megoldás, mint annak a két lánynak az utasításait követni vagy elköltözni?- kérdezte feleségem nyugtalanul.

- Félreértettél Esme. Liz és Nessie nem fognak nektek utasításokat osztogatni, ők csakis azt kérik, hogy hagyjátok őket békén. Semmi mást nem akarnak, csak békében élni tovább az életüket. De ha ezt nem tudjátok teljesíteni, akkor jobb, ha elköltöztök.

- Értem, de esetleg megtennéd, hogy beszélsz a lányaiddal?

- Beszélhetek velük, de kétlem, hogy kedvesebben fognak hozzátok állni. Bár kiskoruk óta nevelem őket, sajátjaimként tekintek rájuk és ők is apjukként szeretnek, nem fognak rám hallgatni. Eleve veszett ügy.

- Köszönöm Jacob és azt is, hogy ilyen nyugodtan fogadtad a dolgot.

- Carlisle, szeretném ha megértenéd, hogy ha bár te is vámpír vagy, és sokat szenvedett Bella miattatok, én benned mindig is egy tisztességes embert, vámpírt láttam. És ezt bizonyítja, hogy most idejöttél a feleségeddel és elmondtad nekem. Viszont azt nem ígérhetem meg, hogy azzal az átkozott Edwarddal vagy Alice-val is így fogok viselkedni. Ők ártottak Bellának a legtöbbet és miattuk volt az a rengeteg fájdalom benne. Úgyhogy ha kérhetem, te is szólj nekik, hogy hagyják békén a lányokat. De most ha megbocsájtotok mennem kell. Ha van még kérdésetek a feleségem válaszol.

Azzal bevonult az erdőbe majd farkas vonyítás jelezte, hogy Jacob eltűnt. Viszont abban a pillanatban újra megjelent az a farkas, amelyik akkor, mikor megérkeztünk. Annyi különbséggel, hogy most nem vicsorított, de ugyan úgy a lány előtt állt.

-Ha van kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel, de aztán nekem is mennem kell.

- Nekem lenne egy kérdésem illetve kérésem- szólalt meg mellettem szerelmem. –Szeretném tudni, Bella mit mondott rólunk. Szeretnélek megkérni rá, meséld el hogyan emlékezett vissza ránk.

- Jól van, de egy feltételem van. –Bólintottunk és közben leültünk a határ mentén a fűbe. –Annyit kérnék, hogy n szóljatok közbe. És nem akarom hallani mi van most. Tehát nem akarok olyat hallani, hogy nem így volt vagy nem így történt és hasonlókat. Nem akarok udni semmit. Ti kértetek rá, hogy meséljem ezt el nektek. Úgyhogy én beszélek, ti hallgattok. Viszont utána én is távozom. Rengeteg elintézni valóm van még.

-Szóval, hol is kezdjem. Az lesz a legjobb, hogy ha egyenként mondom el kiről mit gondolt.

Bólintottunk, ő pedig leült velünk szemben a fűbe és nekidőlt a mögötte pihenő farkas oldalának.

-Esme, veled kezdem. Rólad is rengeteget mesélt Bells akárcsak a többiekről. Azt mondta, második anyjaként tekintett rád. Úgy szeretett, mint egy anyát, hiába volt ott neki Renée.

Azt mondta, rengeteg szeretet van benned mások iránt. Akár hányszor a szemedbe nézett, látta benne a gyöngédséget és a mérhetetlen szeretetet a családod iránt. Meg persze a szerelmet a férjed felé. Oh… és a főztödet szinte istenítette.

-Carlisle, te olyan voltál számára, mint egy apa. Egy szerető apa, aki a családjáért bármit megtenne. Az erős családfő, akire mindenki felnéz. Egy szerető apa, egy orvos, aki ellátta minden sérülését. Ti voltatok vagytok és mindig is lesztek a család lelke. Úgy szeretett benneteket, mint a második szüleit.

- Jaspert a bátyjának tekintette. Egy bátynak, aki bár nem állt hozzá annyira közel, de nem nézett rá más szemmel, mint Emmettre. Nem haragudott rá azért, ami történt a szülinapi bulin. Soha nem mondott róla rosszat és soha nem ítélte el érte. Még csak nem is haragudott rá. Ellenkezőleg, őt is szerette.

- Rosalie. A testvérem mindig is úgy emlegette, mint egy szőke szoborszerű szépséget. Úgy nézett rá, mint a nővérére. Elmondta, hogy Rosalie soha nem kedvelte, de ő nem tudott rá haragudni. Nem félt tőle és semmilyen rossz érzés nem volt benne az iránt a nő iránt. És bár én vagyok a vérszerinti nővére, ő még azt a keményszívű nőt is úgy szerette, mint engem.

- Emmett. Róla is rengeteget mesélt. Azt mondta, olyan medveszerű és perverz is, hatalmas szíve van. Miután elmentetek, azt mondta, hogy hiányoznak neki a nagy medve poénjai és még a perverz megjegyzései is.

- Alice árulása fájt neki a legjobban Edwardé után. Hiszen az elejétől fogva szerette és a nővérének tekintette. Azt mondta, hogy hiányzik neki az örökké vidám és pörgős barátnője. Az életvidám pattogó kis kobold. Rettentően kicsi és szörnyen bosszantó. Mindig ezt mondta, akárhányszor szóba került a legjobb barátnője.

- És végül Edward. Edward volt az egyetlen szerelme. Az egyetlen, akibe valaha is szerelmes volt. És azaz átkozott elhagyta. Azt mondta Bella, hogy mindennél és mindenkinél jobban szerette. Szerette még az után is, hogy annyi szenvedést okoztatok neki. És az ő árulása taszította a legmélyebbre. Annyira mélyre, hogy azt ti el sem tudjátok képzelni. Innen kellett nekünk kirángatni. Ebből a mélységből kellett nekem és Jakenek kihúznunk. És ráadásul abban az évben ment el anya és apa is. Charlie és Renée is utána haltak meg, miután ti elhagytátok a testvéremet. Autóbalesetben veszítették el életüket.

De annyi legyen elég, hogy még a halála után is szeret benneteket. Hiszen a szeretet soha nem hal meg. Bármennyire is haragudott rátok, szenvedett miattatok nem érzett mást, mint szeretetet.

-És én itt most be is fejezem a mesélést, mert mennem kell. Remélem valamennyire könnyítettem a leketeken.

Azzal felállt, majd megindult az erdő felé, de hátrafordult és megszólalt.

-Oh… a lányoktól ne féljetek. Sokkal erősebb az a kötelék, ami visszatartja őket a támadástól, mint a gyűlöletük irántatok. Viszont Edwardnak üzenem, hogy mélységesen csalódtam benne. Átverte a testvéremet és nem is akárhogyan. A lehető legocsmányabb módon bánt el vele. Hiszen játszott az érzéseivel, aztán feleségül vett egy nőt és még gyereke is lett. Ez egy olyan sebet okoz, aminek a begyógyítása lehetetlen. De sebaj. Meg fogja még ezt bánni. Nem fenyegetésnek szánom, ne ijedjetek meg. A falka egészen addig nem támad meg benneteket, amíg nincs rá nyomós oka. Edward sokat fog szenvedni a saját hülyesége miatt, ha kiderülnek a dolgok. És nem a fizikai fájdalomról beszélek. Ezt ne feledjétek. Isten veletek. Carlisle, Esme, öröm volt nektek beszélni a testvéremről.

Majd megfordult és vámpírsebességgel rohant a fák közé.

-Te érted miről beszélt?- kérdezte szerelmem- Mármint a végén. Carlisle, nem akarom, hogy Edward többet szenvedjen.

- Én sem Esme, én sem, de érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz. Gyere, menjünk haza- kézen fogtam feleségem, majd haza indultunk.

(Edward szemszöge)

Dianával csodás éjszakát töltöttünk együtt. Reggel kézen fogva sétáltunk le a nappliba, ahol a többiek beszélgettek. Viszont furcsa volt Esme és Carlisle is.

-Apa, valami baj van?- kérdeztem.

- Fiam, tegnap anyáddal elmentünk a határhoz beszélni Jacobbal- apám mondatára még a nem létező vér is meghült az ereimben.

- De hát miért nem szóltatok? Miért kellett kettőtöknek odamenni, hisz akármi történhetett volna. Meg is támadhattak volna- sipította Diana.

- A te hülyeséged miatt mentek oda. Ha nem vagy olyan bolond, hogy belekötsz a Black lányokba, akkor most nem lenne semmi gondunk- nézett rá szikrázó szemekkel Rose.

Úgy tűnik, a többiek már mindent tudnak.

-És mit tudtál meg? Mármint Jacob mit mondott?- kérdeztem érdeklődve.

- Meglepően nyugodt és udvarias volt, mintha tudná, hogy készül valami csak nem akarja elárulni, hogy mi. Viszont azt mondta, hogy a lányok nem tesznek semmit, amíg mi nem lépünk valami olyat, ami kihozza belőlük a támadást. Valami olyasmit mondott Bella ikertestvére, hogy sokkal erősebb az a kötelék, ami visszatartja őket a támadástól, mint a gyűlöletük irántunk. Nem tudom, mit jelenthet, de azt kérték, hogy ne bosszantsuk fel őket. Viszont nyomós indok nélkül a farkasok nem fognak megtámadni bennünket.

- Nagyjából ennyi, aztán Jacob elment és ott maradt Nathalie. Diana, nem zavarna, ha most Belláról lenne szó?- kérdezte anyám, feleségem felé fordulva.

- De zavar, de ha muszáj hát nyugodtan.

- Jól van. Anyátokkal megkértük Nathaliet, hogy meséljen nekünk Belláról és az érzéseiről velünk kapcsolatban. És az egésznek az volt a lényege, hogy a haláláig szeretett minket.

- Nagyjából ennyi lenne az egész. Edward kérlek, beszélhetnék veled négyszemközt?- kérdezte apa és miután bólintottam, a dolgozó szobájába mentünk.

- Mi az apa? Csak nincs valami gond? –Kérdeztem.

- Nincs, csupán szerettem volna, ha kettesben vagyunk, mikor megmutatok neked pár részletet a tegnap estéből. Van valami, ami a többiekre nem tartozik és ezért kértem, hogy gyere velem.

Bólintottam és apa elkezdte nekem vetíteni a tegnap történteket. Majd hirtelen megállt egy résznél és azt lassabban mutatta.

 - És végül Edward. Edward volt az egyetlen szerelme. Az egyetlen, akibe valaha is szerelmes volt. És azaz átkozott elhagyta. Azt mondta Bella, hogy mindennél és mindenkinél jobban szerette. Szerette még az után is, hogy annyi szenvedést okoztatok neki. És az ő árulása taszította a legmélyebbre. Annyira mélyre, hogy azt ti el sem tudjátok képzelni. Innen kellett nekünk kirángatni. Ebből a mélységből kellett nekem és Jakenek kihúznunk. És ráadásul abban az évben ment el anya és apa is. Charlie és Renée is utána haltak meg, miután ti elhagytátok a testvéremet. Autóbalesetben veszítették el életüket.

De annyi legyen elég, hogy még a halála után is szeret benneteket. Hiszen a szeretet soha nem hal meg. Bármennyire is haragudott rátok, szenvedett miattatok nem érzett mást, mint szeretetet.

Olyan volt, mintha egy filmet tekert volna. Miután ezt a részt megmutatta, újra gyorsan haladtak az emlékei, majd egy újabb résznél állt meg.

-Oh… a lányoktól ne féljetek. Sokkal erősebb az a kötelék, ami visszatartja őket a támadástól, mint a gyűlöletük irántatok. Viszont Edwardnak üzenem, hogy mélységesen csalódtam benne. Átverte a testvéremet és nem is akárhogyan. A lehető legocsmányabb módon bánt el vele. Hiszen játszott az érzéseivel, aztán feleségül vett egy nőt és még gyereke is lett. Ez egy olyan sebet okoz, aminek a begyógyítása lehetetlen. De sebaj. Meg fogja még ezt bánni. Nem fenyegetésnek szánom, ne ijedjetek meg. A falka egészen addig nem támad meg benneteket, amíg nincs rá nyomós okuk.. Edward sokat fog szenvedni a saját hülyesége miatt, ha kiderülnek a dolgok. És nem a fizikai fájdalomról beszélek. Ezt ne feledjétek.

Mi a jó eget akart ezzel mondani Bella testvére? Miért fogok én sokat szenvedni?

-Oh… és van még valami.

 -Jól gondold meg mit mondasz vagy feltételezel a lányokról, mert később nagyon meg fogod bánni.

Na jó, most már végképp nem értek semmit. Miért bánná meg bárki is a családból, amit mond vagy gondol arról a két lányról. És láthatólag nem nagyon idegesítette Jacobot az ügy. Vagy lehet, hogy már tudott róla?

-Mit gondolsz fiam. Miért mondhatta ezt Nathalie?

- Nem tudom apa. Fogalmam sincs. Bár tudnám, mi folyik itt.

- Szabad- szólt ki apa, mikor egy kopogtatást hallott meg.

- Elnézést, de Edward nekünk mennünk kell az iskolába- lépett be Alice.

-Jaj istenem. Edward siess. Kérlek, minél hamarabb indulnunk kell. Hallod siess már. –Húgom nagyon ideges volt, de bármennyire is kutakodtam a fejében nem találtam semmit,ami megmagyarázhatta volna ezt a furcsa viselkedését.

-Jól van. Menjünk.

Alice kiszaladta a szobából, majd hallottam, hogy mindenkit összecsődít a nappliba és kiadja az utasítást az indulásra. Elköszöntem apámtól és a garázsba mentem, ahol a többiek már útra készen vártak. Az én autómban Diana és Lorena ült, a többiek ma Rose autójával mentek. Elindultunk a suliba, de nem is sejtettük mekkora baj lesz még a mai nap folyamán. Még Alice sem, pedig az nagy szó.