12.fejezet

( Edward szemszöge)

Egy felismerhetetlenségig összeroncsolt autót láttam és vér szagát éreztem a levegőben. Két erőtlen szívverést hallottam, de az egyik jóval gyengébb volt a másiknál..

Azonnal elővettem a telefonomat és felhívtam apámat, hogy azonnal jöjjenek. Majd közelebb mentem és megláttam az egyik személyt, már tudtam, kik ültek az autóban. Mielőtt azonban bármit is tehettem volna, megérkeztek a mentők. Apám is jött velük és még egy másik orvos. Fogalmam sincs, mikor jött mellém apám, de csak akkor vettem észre, mikor aggódó tekintetével találtam szembe magam.

-Fiam, mi a gond –kérdezte hangosan, de gondolatban folytatta. - Ha nem bírod a vért, inkább menj el vadászni.

- Nem apa, nem az a gond, de ez a lány Jacob lányai közül az egyik. –suttogtam.

Apám kikerekedett szemmel nézett rám, majd leguggolt a lány mellé és megnézte a sérüléseit, majd a mentőbe tették és a másik orvossal együtt őt is elszállították.

-Edward, hol a másik személy? –kérdezte apa, de fogalmam sem volt a válaszról. 

- Nem tudom, de nézzünk szét. Hallom a szívverését, de nagyon gyenge. Muszáj megtalálnunk minél hamarabb.

Majd a halk hang után indultam. A roncstól nem messze, a fűben találtunk rá, de mikor megláttam, hogy ez a lány bizony Jacob másik lánya, majd meghasadt a szívem. Apa gyorsan ellátta őt is és mi is a korházba tartottunk végre. Miért történt ez az egész? És főként, miért érzem azt az ürességet és fájdalmat, ami most bennem van? Miért nem akarom, hogy bajuk essen?

-Edward, te most menj és hívd fel Jacobot. Tudnia kell, mi történt a lányokkal.

Tettem, amit apám kért tőlem és mellette még felhívtam Alice-t is. Kb. félórányi várakozás után hallottam meg Jacob hangját.

-Azt kérdeztem, hol vannak a lányaim? –mordult rá a recepciósra.

- Jacob, gyertek velem- mondtam nekik, majd a műtő elé mentem.

- Mit keresünk mi itt?- kérdezte Nathalie.

- Nessie-t meg kellett műteni. Carlisle van bent, ő operálja, úgyhogy jó kezekben van.

- És Liz? Merre van? Mondd már- vált hisztérikussá a hangja.

- Kérlek, kicsit halkabban, de ő a helyzethez képest jól van. Gyertek, elvezetlek a szobájáig.

Csendben haladtunk a kórteremig és egyikünk sem szólalt meg. Mikor elértük, Nathalie benyitott és már rohant is a lánya mellé.

-Mi van vele, miért nem ébred fel?- kérdezte.

- Mert altatót kapott, ráadásul nagy mennyiséget és fájdalom csillapítót, mert hamar kiürül a szervezetéből- mondtam el azt, ami apa is nekem.

- Beszélni szeretnék a kezelőorvosával. Merre van?- fordult felém Jacob.

- Éppen a műtőben van. Carlisle a lányok kezelő orvosan, úgyhogy nem kell aggódnod. Apa tudja, hogy a lányok félvérek és mindent tud a félvérekről. Ne aggódj.

- Köszönöm…Edward.

Ez volt az első alkalom, hogy a nevemen szólított. Soha nem beszélt még így velem. Most láttam rajta, hogy megtört és elveszítette a régi önmagát. És meg is tudtam érteni. Hiszen ha az én lányommal történt volna, én abba belehalnék. Nem tudnám elviselni, ha Lorenának valami baja esne.

Bólintottam, majd kimentünk a kórteremből.

-Azt mondtad a telefonban, hogy te találtad meg őket. Szeretném megtudni, hogy mi történt.

- Azt én sem tudom. Éppen vadászni voltam és hatalmas csattanást hallottam, majd odamentem és megláttam a két lányt. Az autó tiszta roncs volt és a lányok az autó mellett voltak. Én így találtam rájuk, de fogalmam sincs, mi okból történt a baleset.

- Értem. Köszönöm, hogy nem hagytad ott őket. Köszönöm.

- Nincs mit Jacob.

- De…- de nem tudta tovább mondani, amit elkezdett, mert megjelent Alice és Rosalie. Ezzel egy időben pedig kinyílt a műtő ajtaja és kilépett rajta Carlisle, mögötte pedig kitolták a másik lányt.

- Carlisle. Hogy van? –kérdezte Jacob.

- Rendbe fog jönni. Eltört az egyik lába, megsérült a feje és belső vérzései voltak. De most már stabil az állapota és meg fog gyógyulni.

- És Liz, ő hogy van?

- Neki az egyik karja tört el és kisebb sérüléseket szenvedett, de ő már jól van. Mind a ketten kapnak fájdalomcsillapítókat és Elizabeth felébred, amint elmúlik az altató hatása.

Viszont most ha megengeditek, én elmegyek átöltözni és megnézem Elizabethet.

Azzal apa már nem volt sehol.

-Edward, mi történt? –kérdezte Alice és Rose.

- Bocsássatok meg, de én bemegyek Lizhez.

Lementünk a lányokkal a büfébe, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, én pedig újra elmondtam a lányoknak, ugyan azt, amit Jacobnak is.
Lent a büfében ültünk és a testvéreimnek meséltem el, mi történt. 

-Jaj, Edward. Annyira sajnálom, ami történt. Nem láttam előre, de volt egy rossz megérzésem. Egész nap nyugtalan voltam, de nem tudtam mi miatt. Sajnálom, de nem láttam. A lányokat nem látom tisztán. Mint például most sem. Nem tudom, mikor ébrednek fel. Semmit.

- Mi lenne, ha felmennénk megnézni, felébredtek-e? –kérdezte Rose.

- Rendben van, de aztán haza kell mennünk. Diana teljesen ki van akadva, a többiek pedig aggódnak- szólalt meg Alice.

- Most a legkevésbé sem érdekel Diana. Én találtam meg ezt a két lányt és én láttam milyen állapotban voltak. Rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudtam illetve nem tudok rajtuk segíteni. És van valami, ami itt tart.

- Nem érdekel, mondja már meg, hol vannak a lá… illetve a testvéreim? Ne szórakozzon már. Mi lenne, ha egy kicsit sietne?- hallottam meg egy ideges hangot.

- Ti is halljátok? –kérdeztem.

- Persze. nem vagyok süket- vágták rá egyszerre.

- Gyertek, nézzünk meg ki az- álltam fel. Ez a hang nagyon ismerős volt, de fogalmam nem tudtam kié. Hirtelen nem tudtam beazonosítani. Pontosan tudtam, hogy hallottam már valahol ezt a hangot, de kié lehet?

A recepcióhoz mentünk, de ott már nem találtunk senkit. Nem foglalkoztunk vele, inkább tovább mentünk egyenesen a lányok szobájáig. Viszont pont az ajtó előtt, eszembe jutott valami.

 "- És az oroszlán beleszeretett a bárányba... 

-Micsoda buta bárány

-Micsoda beteg, mazochista oroszlán." 

De az nem lehet. Bella meghalt. És különben is ennek a személynek sokkal magasabb és csilingelőbb volt a hangja. Ezt még a hangjában rejlő idegesség sem tudta elrejteni.

De mikor kinyílt az ajtó és megláttam azt a két személyt odabent, ledermedtem és egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Mindenféle érzések kavarogtak bennem köztük a félelem, öröm bánat, meglepettség és a szerelem.

(Nathalie szemszöge)

Ezt nem hiszem el. Miért, Miért történik ez velük? Mit ártott neked ez a két lány Istenem? Miért bünteted őket ennyire? Bella teljesen ki fog akadni, ha megtudja mi történt a lányokkal. Uram atyám, hiszen Bella még nem tud semmit. Nagyon mérges lesz rám, amiért nem szóltam neki. De mentségemre szóljon, hogy annyira aggódtam a lányokért, hogy teljesen elfelejtettem mindent. Idő közben behozták Nessie-t is. Odamentem hozzá és az arcát simogatva fordultam férjem felé.

-Jacob. Szólnunk kell Bellának. Tudnia kell, mi történt a lányaival.

- Én már próbáltam hívni, de nem veszi fel, viszont hagytam neki üzenetet és szóltam a falkának, hogy valaki menjen el az óvodába és szóljon neki. Úgyhogy szerintem bármelyik pillanatban itt lehet.

- De itt van Edward. És…- kezdtem.

- Ha szeretnéd, hívd fel.

Én bólintottam, majd kimentem a szobából és tárcsázni kezdtem a testvérem számát.

-Szia Nath. Merre vagy? Most voltam vadászni és gondoltam bejövök hozzátok, de nincs itthon senki.

- Bella, kérlek légy erős. Be kell jönnöd a kórházba. A lányoknak balesetük volt és…

- Hogy miiiii? Azonnal indulok- mondta, majd nem hallottam mást, csak pityegést.

Visszamentem a szobába, majd leültem egy székre a két lány ágya között. Jacob átölelte a vállam én pedig hátrahajtottam a fejem.

Alig, hogy becsuktam a szemem, hallottam, hogy Liz nyöszörög. Azonnal odamentem hozzá és megfogtam a kezét. Vártam, hogy kinyissa a szemét és mikor meglátott rám mosolygott.

-Nathalie- elmosolyodott, majd meg akart fordulni, de a drótok nem engedték. –Mi történt? Hol vagyok, Mit keresek én itt, És hol van a nővérem.

- Liz, kicsim nyugodj meg. Ne izgasd fel magad. A kórházban vagy, autóbalesetetek volt és Edward talált rátok. Nessie pedig itt fekszik melletted, de ő még alszik- válaszoltam az előbb feltett kérdéseire.

- Nathalie?- rontott be a szobába húgom.

- Itt vagyunk Bella.

- Anyu –szólalt meg Liz erőtlenül, majd az anyára nézett.

- Jaj, kislányom. Hát jól vagy. Annyira megijedtem. Nagyon, nagyon rám ijesztettetek. De mi történt? Egyáltalán hogy történt a baleset.

- Nem tudom… én… illetve Nessie nagyon… nagyon zaklatott volt… túl gyorsan hajtott… én pedig csak az utolsó pillanatban láttam, de addigra már késő volt- sírta el magát.

- Shh… kérlek, nyugodj meg. Nem tesz jót az állapotodnak, ha felzaklatod magad. Nem te tehetsz a balesetről, de még csak a nővéred sem. Ez csak ez baleset volt és szerencsére mind a ketten jól vagytok és túléltétek.

Én és Jacob oldalról figyeltük, ahogy Bella próbálja megvigasztalni a lányát.

-Jacob, kérlek, szólj a kezelő orvosnak vagy egy nővérnek, hogy hozzon egy nyugtatót a lányomnak.

Szerelmem kiment, én pedig kicsit közelebb mentem hozzájuk.

-Bella, tudnod kell, hogy Carlisle a kezelő orvosa a lányoknak és, hogy Edward volt az, aki megmentette őket. És azt is, hogy Edw…- de nem tudtam befejezni, mert Edward és a két húga éppen abban a pillanatban léptek be a szobába és mögöttük ott jött Jacob és Carlisle is.