9.fejezet

( Nessie szemszöge) 

-Van vele valami gondotok, hogy a családja tagjai vagyunk? Nem tetszik valami?- kérdeztem szúrósan és éreztem, hogy a harag szétárad a testemben. Reni felemelkedett a székéből és mellém állt. Bár feleslegesen, hisz az ő ereje rajtam nem használ. Liz ülve maradt, de megfogta a vállán pihenő egyik kezemet és felnézett rám. Könyörgő tekintetétől kicsit észhez tértem, de mikor visszapillantottam a Cullenekre, újra felszínre tört bennem a harag.

Nem tudom mit láthattak az arcomon, de egyből visszakozni kezdtek. Jasper kicsit előrébb húzódott a székén és egy halk morgást hallottam tőle. Nem féltem, hisz nincs miért. Ártani nem tud nekem, akkor mégis mitől tartanék?

-Nem, nincs vele semmi gond. Csak meglepődtünk. Kérlek, üljetek vissza, hiszen mindenki minket néz.- próbált hatni ránk Alice és közben visszahúzta a férjét.

Most, mivel tényleg mindenki minket nézett, leültem, de a lehető legtávolabb tőlük. Reni pedig az előző helyére ült vissza.

-Nagyon kérlek benneteket, próbáljunk meg tiszta fejjel beszélgetni. - kért húgom és megszorította a kezem. Bólintottam, majd folytatta.

- Igen. Jacob az apánk. És nem akarom, hogy akárcsak egy rossz megjegyzést is tegyetek rá. A nővérem már így is nagyon feldúlt és egy rossz szó és nem tudja magát türtőztetni. Ezért kérlek titeket, jól gondoljátok meg mit mondotok. – Liz hozta a formáját, de most kivételesen hálás voltam neki. Csak engem akart védeni, nem akarta, hogy őrültséget csináljak.

- Akkor ti is alakváltók vagytok?- kérdezte halkan.

- Nem. Mi mind a hárman félvérek vagyunk. Féli vámpírok. És ha jól sejtem, veletek is él egy félvér, ezért is csodálkozom, hogy nem jöttetek rá magatoktól. - mosolyogtam gúnyosan. Most már kénytelen leszek én beszélni, ha nem akarom, hogy Liz valami olyat mondjon, amit nem kéne.

- Na jó, ezt most nem értem. Ti hárman testvérek vagytok? És mégis hogy lehet, hogy három vámpír él a La Pushban?

- Nem, én is félvér vagyok, és csak a barátjuk. Semmi családi kötelék nincs köztünk.- magyarázott Reni.

- Liz és én testvérek vagyunk. A La Pushban nőttünk fel. Jacob Black az apánk.

- Szóval, hogy lehet, hogy egy büdös farkas az apátok, de ti félig vámpírok vagytok?-Jasper szavaira Liz ijedten kapta rám a tekintetét és csak ekkor esett le nekik, mit is mondtak az előbb. Angyalian rájuk mosolyogtam, majd fenyegető hangon megszólaltam.

- Jól gondold meg hogyan beszélsz az apámról, mert ha nem, darabokra téplek. És nagyban szarom le a szövetséget. Rám nem vonatkozik, mivel nem vagyok alakváltó.

- Jól van, nem úgy gondoltam, csak kicsúszott. Sajnálom- emelte maga elé a kezét.

- Gondolom te is bármire képes lennél a családodért, na én is így vagyok vele. Minket gyermekkorunktól úgy neveltek, hogy a család az első. Anya és Jake ezt tanították többek között. De visszatéve az előző kérdésedre, Jacob azaz ember, aki felnevelt minket és segített anyának. Az apánk meg egy nyamvadt vámpír, akit tiszta szívemből gyűlölök-néztem az utolsó mondatnál Edward szemébe.

- Szóval anyukátok életben van?- Ajjaj, hogy nem tudok lakatot tenni arra a nagy számra. Most mit mondjak?

-Hé, Ness. Mondd, hogy Nath az anyánk. Vele már úgyis találkoztak. És így legalább nem lesz feltűnő, ha találkoznak anyával. - üzente gondolatban húgom. Csak ekkor vettem észre, hogy még mindig a kezét fogom és olvasok a gondolataiban. Ez teljesen kiment a fejemből. Fel sem tűnt, annyira csendben volt még gondolatban is.

- Igen. Életben van. És már találkoztatok is vele. Nathalie-nak hívják. Ő Jacob felesége.

Na itt koppant az álluk a padlón. Alice és Jasper nem tudtak megszólalni és láttam a többi Cullenen is, hogy rémlik nekik valami ezzel a névvel kapcsolatban.

-Akkor ti a rokonai vagytok az elhunyt Bella Swannak, úgy értem, Nathalie ikertestvérének?- ez inkább megállapítás volt, mint kérdés. Bólintottam és úgy gondoltam, ennyivel lezártnak tekinti a témát, de nagyon tévedtem.

- És ismertétek őt,ugy értem Bellát, mármint személyesen? Találkoztatok vele?

Oh…hogy az a… miért nem lehet leszállni erről a témáról? Egyre mélyebbre süllyedek a hazugságokban. Egész életemben nem hazudtam ennyit, mint a mai nap. Be kell fejezni ezt a hazugságot. Így hát a legjobb védekezés a támadás alapon beszélni kezdtem.

-Igen, ismertük és beszéltünk is vele. Az után halt meg, miután megismert minket. Mindent megtudtunk róla és a múltjáról. Tudunk rólatok is és csak hogy tudd, soha nem bocsátom meg, amit vele tettetek. Miattatok szenvedett annyit és ez mind a ti lelketeken szárad. Oh, miket is beszélek, nektek nincs lelketek, különben nem hagytátok volna el. Úgyhogy megköszönném, ha nem jönnétek többet a közelünkbe. - álltam fel. Már majdnem kiabáltam, de még vissza tudtam magam fogni annyira, hogy ne essek nekik itt az ebédlő közepén, ahol mindenki minket figyel.

- Mi pedig most távozunk. Igaz lányok- mind a hárman felálltunk, majd a kijárat felé indultunk. A többiek mentek tovább, de én még visszaszóltam a vállam fölött.

- Remélem érthető voltam. Hagyjátok békén a családomat.

Majd a többiek után indultam.

Épp hogy kiértem a parkolóba, valaki elkapta a karomat és maga felé fordított.

(Edward szemszöge)

Leültünk az ebédlőben a szokásos asztalunkhoz és semmiségekről beszélgettünk, mikor meghallottam egy hangos sikítás mellőlem. Felnéztem és láttam, hogy a feleségem ruháján landolt valakinek az ebédje és az összes diák, aki a menzán tartózkodott, hangos nevetésben tört ki. Diana felállt és elkapta a lány tekintetét, majd maga felé fordította. Csak ekkor vettem észre, hogy az ikrek közül az egyiknek sikerült ennyire felmérgelnie. Már épp álltam volna fel, hogy Diana-t észhez térítsem, hisz az a lány csak egy gyönge ember, ő meg egy tapasztalt vámpír, mikor odaért hozzánk a testvére. Villámló szemekkel nézett a feleségemre és komolyan, vámpír létemre kirázott a hideg.

- Azonnal engedd el a húgomat vagy nagyon megbánod.- csak suttogott, de mégis volt valami fenyegető él a hangjában. A többiekkel egyszerre álltunk fel. De egyikőnk sem Dianát akarta védeni, hanem a lányt. Kivéve persze Lorena, hisz ő az édesanyját védte.

- Dehogy engedem, hisz tönkretette a ruhámat.- sipította Diana.

- Kurvára nem érdekel a ruhád, de most mondom utoljára, hogy vedd le a mocskos kezedet a húgomról- már nagyon dühös volt. A harmadik lány a vállamra tette a kezét és úgy láttam, nagyon koncentrál valamire, de nem sikerül neki, így visszaengedte a kezét maga mellé.

-Nem… Addig nem, amíg…- de nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. Elkaptam a csuklóját és szorítani kezdte. Diana szorítása gyengült, majd végleg elengedte a lány karját.

- Jól jegyezd meg, amit most mondok, mert többször nem ismétlem el. Ne merészelj még egyszer akár csak egy ujjal is a testvéremhez nyúlni, mert nagyon megbánod. -mondta hangosan a Nessie, majd közelebb lépett hozzá és úgy folytatta, hogy csak a vámpírok hallják.

- Különben darabokra téplek és porrá égetlek, te mocskos vérszívó. És a családod többi tagját átadom a farkasoknak és elmondom nekik, hogy szerződést szegtetek.

Még utoljára a feleségem szemébe nézett, majd húgát átölelve indultak vissza az asztalunkhoz. Persze az ismeretlen lány végig mellettük volt és nem szólt semmit.

-Megyek, kiderítem, képes lenne-e tényleg átadni minket farkasoknak- állt fel húgom. Majd elindult Jasperrel az oldalán a három lány asztalához.

- Ezt jól elintézted te hisztis picsa. De ha a családunknak miattad esik bántódása vagy miattad kell elköltöznünk, én esküszöm neked, hogy segítek annak a lánynak darabokra tépni téged. Megértetted?- sziszegte mérgesen Rosalie a feleségemnek.

- De édes, te ezt hagyod? Hagyod, hogy a nővéred így beszéljen velem?- kérdezte nyávogva Diana.

- Igen, hagyom, mert teljesen igaza van. Csak a te nyávogásod miatt került veszélybe a családunk. De most hallgass, mert tudni szeretném, mire jut Alice. –Elfordultam a feleségemtől és megnéztem a lányokat. Láttam, hogy Nessie szorosan öleli magához a testvérét és mélyeket lélegez. Annyira ismerős volt ez a mozdulatsor. Hiszen én is mindig Bella illatától tudtam teljesen megnyugodni. De ez azért teljesen más.

-Kérlek, Ness nyugi- ölelte magához Liz a testvérét.

Alice és Jasper megérkeztek az asztalukhoz, ők pedig elengedték egymást.

-Sziasztok- mosolygott Alice.

- Sziasztok. Én igazán sajnálom. Nem akartam tönkretenni a ruháját, teljesen véletlen volt- kezdett magyarázkodni Liz. Annyira hasonlít ez a viselkedés Bellára. Ő is mindig mindenért magyarázkodott.

-Semmi gond. Nem azért jöttünk, hogy kérdőre vonjunk. Egyáltalán nem haragszunk, hisz nincs miért. Sőt, még vicces is volt- kuncogott Alice.

- Akkor minek vagytok itt-kérdezte ellenségesen Nessie.

- Ness, kérlek- nézett rá a két lány egyszerre.

- Jól van. Nem szóltam egy szót sem.

- Semmi gond. Megértem, ha mérges vagy az előbbiek miatt. Hisz mégiscsak a testvéred.

- Üljetek le, úgy kényelmesebb beszélgetni, mint állva.- nézett rájuk az a lány, akinek még nem tudom a nevét, és biztatásképp bólintott Liz is.

Ahogy Alice és Jasper leültek úgy álltam fel  Nessie és léptem testvére háta mögé.

- Mi igazán nem akarunk zavarni- nézett rám szomorúan Alice.- Azt hiszem jobb lesz, ha mi visszamegyünk a többiekhez. - Bár nem mondta ki, de a gondolatai is arról árulkodtak, hogy nagyon rosszul érinti ez az ellenséges viselkedés.

- Ne, ha már idejöttetek és a lányok leültettek benneteket, maradjatok. – mondta Nessie, de még mindig Liz mögött állt.

- A nevem Alice Cullen és ő a barátom Jasper Hale.

- Én Renáta Hilson vagyok. - mosolygott az ismeretlen lány. Na, legalább a nevét megtudtam.

- Én Elizabeth Black vagyok, ez a konok és makacs nőszemély itt a hátam mögött Renesmee Black.

Mi az, hogy Black. Mi köze van annak a büdös dögnek ezekhez a lányokhoz?

- Hogy Black? – Úgy, mint Jacob Black. A rezervátumban?

- Pontosan. Ő az apánk. Van ezzel valami gond?- kérdezte mérgesen és felénk fordította a fejét.

-Van vele valami gondotok, hogy a családja tagjai vagyunk? Nem tetszik valami?- kérdezte szúrósa. Renáta felemelkedett a székéből és Renesmee mellé állt. Milyen gyönyörű név.

Jasper kicsit előrébb húzódott a székén és egy halk morgást hallottam tőle. Megijedtem, hiszen, ha ők tényleg a farkasok családjába tartoznak, akkor érinthetetlenek. Ha nekik valami bajuk esik, biztos, hogy a falka felbontja velünk a szerződést.

-Nem, nincs vele semmi gond. Csak meglepődtünk. Kérlek, üljetek vissza, hiszen mindenki minket néz.- próbált elsimítani mindent Alice és közben visszahúzta a férjét.

A lányok is leültek és úgy folytatták a beszélgetést.

-Nagyon kérlek benneteket, próbáljunk meg tiszta fejjel beszélgetni. – kérte őket Elizabeth.

- Igen. Jacob az apánk. És nem akarom, hogy akárcsak egy rossz megjegyzést is tegyetek rá. A nővérem már így is nagyon feldúlt és egy rossz szó és nem tudja magát türtőztetni. Ezért kérlek titeket, jól gondoljátok meg mit mondotok.

- Akkor ti is alakváltók vagytok?- kérdezte halkan pöttöm húgom.

- Nem. Mi mind a hárman félvérek vagyunk. Féli vámpírok. És ha jól sejtem, veletek is él egy félvér, ezért is csodálkozom, hogy nem jöttetek rá magatoktól. – mosolyogott gúnyosan. Mondjuk ebben teljesen igaza van, hisz Lorena is félvér, mi pedig nem jöttünk rá, hogy ők mik

- Na jó, ezt most nem értem. Ti hárman testvérek vagytok? És mégis hogy lehet, hogy három vámpír él a La Pushban?

- Nem, én is félvér vagyok, és csak a barátjuk. Semmi családi kötelék nincs köztünk.- magyarázott Renáta.

- Liz és én testvérek vagyunk. A La Pushban nőttünk fel. Jacob Black az apánk.

- Szóval, hogy lehet, hogy egy büdös farkas az apátok, de ti félig vámpírok vagytok?-Jasper szavaira Liz ijedten kapta nővérére a tekintetét és csak ekkor esett le Jaspernek, mit is mondott az előbb.

- Jól gondold meg hogyan beszélsz az apámról, mert ha nem, darabokra téplek. És nagyban szarom le a szövetséget. Rám nem vonatkozik, mivel nem vagyok alakváltó.

- Jól van, nem úgy gondoltam, csak kicsúszott. Sajnálom- emelte maga elé a kezét.

- Gondolom te is bármire képes lennél a családodért, na én is így vagyok vele. Minket gyermekkorunktól úgy neveltek, hogy a család az első. Anya és Jake ezt tanították többek között. De visszatéve az előző kérdésedre, Jacob azaz ember, aki felnevelt minket és segített anyának. Az apánk meg egy nyamvadt vámpír, akit tiszta szívemből gyűlölök-az utolsó mondatnál Renesmee egyenesen a szemembe nézett és sugárzott belőle a gyűlölet. Teljesen olyan volt, mintha nekem címezte volna a mondatot. Mondjuk, biztos nem lennék az igazi apja helyéban, annyi gyűlölet van benne az iránt a vámpar iránt.

- Szóval anyukátok életben van?- kapott húgom a mondaton. Látam a fejében, hogy a lehető legtöbbet ki akar hozni ebből a beszélgetésből.

- Igen. Életben van. És már találkoztatok is vele. Nathalie-nak hívják. Ő Jacob felesége.

Nathalie? Alice már említette, hogy Jacob felesége Bella ikertestvére, de akkor mégis miért nem szólt róla, hogy van két lánya?

-Akkor ti a rokonai vagytok az elhunyt Bella Swannak, úgy értem, Nathalie ikertestvérének?-

Alice nem hagyta annyiban a dolgot. Most már nagyon kíváncsi volt, és nem is leplezte.

- És ismertétek őt, mármint személyesen? Találkoztatok vele?

-Igen, ismertük és beszéltünk is vele. Az után halt meg, miután megismert minket. Mindent megtudtunk róla és a múltjáról. Tudunk rólatok is és csak hogy tudd, soha nem bocsátom meg, amit vele tettetek. Miattatok szenvedett annyit és ez mind a ti lelketeken szárad. Oh, miket is beszélek, nektek nincs lelketek, különben nem hagytátok volna el. Úgyhogy megköszönném, ha nem jönnétek többet a közelünkbe. – Nessie felállt. Már majdnem kiabált, de még éppen nem ugrott neki testvéreimnek.

- Mi pedig most távozunk. Igaz lányok- mind a hárman felálltak, majd a kijárat felé indultak. A többiek mentek tovább, de Nessie még visszaszólt a vállam fölött.

- Remélem érthető voltam. Hagyjátok békén a családomat.-Majd a többiek után indult.

Sokkolva ültem az előbb történtek előtt, majd fogtam magam, felálltam és elindultam ki az ebédlőből, nem törődve a családommal és legkevésbé az értetlenkedő diákokkal.