27.fejezet

 Sziasztok!

Itt az újjabb fejezet. Kicsit rövidebb lett, mint a többi, de remélem ez is tetszeni fog.  

(Bella szemszöge)

Az út végtelenül hosszúnak tűnt, pedig csak pár óra volt. De már annyira szerettem volna a családommal lenni. Látni végre a lányaimat, a családomat és a szerelememet.

-Hamarosan megérkezünk –mondta Kate.

Én csak bólintottam és újra kibámultam az ablakon. Éppen abban a percben hagytuk el az Üdvözöljük Forksban táblát. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a kocsi megáll és a Cullen villa előtt állunk. Mély levegőt vettem és kiszálltam az autóból, majd a Denali családdal a hátam mögött, megindultam befelé. Kinyitottam az ajtót, de senki nem volt a nappaliban. Ez különös, hiszen biztos hallották a közeledő autót.

-Nessie, jól vagy? –hallottam meg Edward ideges hangját az emeletről.

- Mindjárt jövök- mondtam a Denaliaknak és felrohantam az emeletre, a lányom szobájába.

- Édesem, Nessie- nyitottam be a szobába, ahol ott volt mindenki. Felém kapták a fejüket és mindannyian lefagytak, kivéve Nessie. Ő felállt az ágyról, kiszakította magát Edward és Stefan kezei közül és hozzám szaladt. Átölelt és zokogott.

-Anya, tudtam. Mondtam nekik, hogy élsz, de nem hittek nekem- sírta és még szorosabban ölelt magához. Pont úgy, mint mikor kislány volt.

- Itt vagyok. Ne aggódj. Most már soha nem hagylak el- suttogtam és magamhoz öleltem zokogó testét. Ekkor ébredhettek fel a többiek is.

- Anya, tényleg te vagy az? –kérdezte másik lányom és közelebb jött.

- Ki más lenne. Én vagyok. Gyere ide- nyújtottam ki a kezem és ő is átölelt. Majd sírni kezdett ő is.

Mi van itt? Mi történt, amíg nem voltam itthon? Miért sírnak a lányok?

-Bella? –kérdezték a többiek is egyszerre.

- Jaj, ne csináljátok már. Én vagyok. Nem szellem vagyok, csak vámpír. Óh, a Denali klán odalent van- néztem rájuk. –Gyertek lányok, bemutatok nektek valakiket-emeltem fel az arcukat és letöröltem a könnyeket.

Mindenki bólintott és visszamentünk a nappaliba, ahol a vendégeink voltak.

-Ne haragudjatok, de kissé sokkot kaptak a látványomtól. Időbe telik, míg felébrednek- kértem elnézést tőlük a családom nevében.

- Carmen, Eleazar- köszöntötte őket Esme, majd szép lassan mindenki visszatért a váratlan megjelenésem okozta döbbenetből és köszöntötték megmentőimet.

Sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy elég régóta ismeri egymást a két család, elmesélték, hogyan mentettek meg Diana csapdájából és még sokat beszélgettünk. Már éjfél is elmúlhatott, mikor a lányok elaludtak.

-Elnézést. Felviszem a lányokat az emeletre- mondtam a többieknek. De Stefan, Damon és Edward már álltak is fel. –Maradj csak. Beszélgessetek- mondtam szerelmemnek és adtam egy puszit a szájára. Stefan és Damon felvették a lányokat és az emeletre indultak. 

- Gyertek, hozzátok őket az én szobámba- utasítottam a két fiút és előre mentem a saját szobámba. Kinyitottam az ajtót és ők lefektették a lányokat. –Köszönöm.

- Ugyan Bella, nincs mit megköszönnöd- legyintett Stefan.

- De, nagyon is van. Renesmee nagyon ki van borulva. Ez látszik rajta. Nem is kell megkérdeznem, min ment keresztül ő és mindenki az elmúlt hétben. És ti végig mellettük voltatok. Ezt pedig köszönöm nektek.

- Szeretem őt- mondták egyszerre, amin jót mosolyogtunk.

- Tudom. Nálatok jobb párt keresve sem találnék a lányaimnak. Úgyhogy engem nem kell meggyőznötök semmiről.

- Magatokra hagyunk benneteket. Lent leszünk, ha szükséged van valamire csak szólj.

- Rendben.

És már ott sem voltak. Én befeküdtem a lányok közé és magamhoz öleltem őket. Pár óra múlva Ness mocorogni kezdett.

-Anya…anya…ne… neeee- kiáltott fel Nessie. Felült az ágyban és potyogtak a könnyei.

- Ssss… Itt vagyok. Itt vagyok kicsim- öleltem át. –Csak rosszat álmodtál. Ne aggódj. Minden rendben van.

- Szörnyű volt. Olyan valóságos.

- Mondd el, mit álmodtál- kértem és magamhoz öleltem. Pont úgy viselkedett most, mint gyermek korában, mikor rémálmai voltak.

- Diana. Eljött és… és…- újra zokogni kezdett.

Tudtam vagy legalábbis volt egy tippem, mit álmodhatott Dianával kapcsolatban. Most már egészen biztos, hogy meg kell őt találnom, mert így a gyerekeimnek sem lehet nyugodt életük. Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy miatta ennyire ki vannak borulva a lányaim. Ezért fizetnie kell. Méghozzá az életével.

Nagy nehezen sikerült megnyugtatnom Nessiet és Liz sem ébredt fel. Miután Ness visszaaludt, lementem a többiekhez a nappaliba. De a Denali klán már nem volt sehol. Mielőtt azonban bármit is kérdezhettem volna, már érkezett is a válasz a hátam mögül.

-Elmentek. Úgy gondolták, elég problémánk van és nem akartak minket zavarni- mondta Edward és átölelte a derekamat.

- Hé, úgy tudtam, nem látsz a gondolataimba- fordultam vele szembe.

- Nem is, de egyre jobban megy, hogy kitaláljam mi jár a fejedben. 

Rámosolyogtam és megcsókoltam. Mikor el akartam húzódni tőle, hevesen kapott ajkaim után. Elmosolyodtam mohóságán, de tovább csókoltam.

-Mohó vagy- mosolyogtam, amint kaptam egy kis levegőt.

- Nem, csak szörnyen hiányoztál. Azt hittem soha többet nem látlak. Attól féltem elveszítelek. És én magam is elhittem, hogy meghaltál. De Nessie nem adta fel- mondta komolyan.

- Tudom. Mi történt, amíg nem voltam itt? Szeretném tudni, mert itt valami nincs rendben.

- Gyere, jobb lesz, ha leülsz- húzott a kanapé felé és miután leült az ölébe húzott.

- Edward- szóltam rá kissé idegesen.

- Mondom már- emelte fel a kezét, majd belekezdett. –Nessienek volt egy álma, miután Stefan hazahozta. laludt, de aztán hirtelen felébredt és futni kezdett az erdőbe. Egy rétre vezetett, ahol megtaláltuk egy vámpír hamvait és egy levelet, amin csak ennyi állt: Ti következtek! Nessie teljesen kiborult, annyira, hogy Jaspernek el kellett altatnia. Liz felkészített minket a legrosszabbra. Elmondta, hogy bármi történhet, ha a nővére felébred, mert ha kiborul egyedül te vagy képes lenyugtatni és mivel azt hittük meghaltál, ezért mindenre fel kellett készülnünk. Számítottunk mindenre. Kiabálásra, sírásra, rombolásra, támadásra, mindenre, de arra nem ami valóban történt.

- Mi történt? Mit csinált Nessie, miután felébredt? Jézusom, mondd már- szóltam rá.

- Nessie látszólag nyugodt volt. Ült az ágyon és sírt. Nem csinált mást, csak sírt. Liz megígértette vele, hogy egyedül nem megy sehova és kiküldött mindenkit a szobából. Magára hagytuk, aztán mikor megnyugodott lejött és vadászni ment, persze mi is elkísértük. Amíg mi vadásztunk ő felhívta Arót- nézett rám. 

- Mi az? Most haragudnom kellene? Csak mert felhívta a Volturit? Tényleg azt hitte ki fogok akadni ezen? Mindig is tudtam, hogy a lányaim képesek a legjobb döntéseket meghozni.De folytasd- intettem. 

- Aroék eljöttek és egy hétig kerestünk téged. Felforgattunk mindent, de nem találtunk. Be kell vallanom, hogy tényleg azt hittük, halott vagy és egyedül csak Nessie miatt mentünk bele a keresésbe. Mert ő nem adta fel. De miután a Volturi sem talált befejeztük a keresést. Majd jött Nessie, hogy felhívtad és azt mondtad hazajössz. És itt követtük el a második hibát. Nem hittünk neki. Úgy gondoltuk, hogy… hogy… - kereste a jó szót.

- Nincs mit szépíteni ezen. Azt hittétek elment a józan esze.

- Igen- suttogta és lehajtotta a fejét.

- Ne kételkedj benne soha. Egyikőjükben sem.

- De Liz nem úgy viselkedett, mint a nővére.

- Mert Liz sokkal másabb, mint Nessie. Ő a látomásaira támaszkodik pont, ahogy Alice. Nem foglalkozik az érzéseivel főleg, ha azok mást mutatnak, mint a látomásai. Elnyomja őket, mert úgy gondolja, amit lát az igaz. Nessie pedig mivel nincs jövőbelátó képessége, ezért őt az érzései irányítják. Teljesen rájuk hagyatkozik. És nem érdekli, mit látott a húga. Persze, meghallgatja, de nem befolyásolja a döntéseiben. 

- Kérlek, ne haragudj ezért- suttogta még mindig.

- Nem haragszom, mert ezt te nem tudhattad. De nem akarom, hogy kételkedj bennük. Ness valahogy erősebben érzékel engem, nem tudom miért. Pont, ahogy az előbb mondtad. Elizabeth sokkal nyugodtabb természet, mint a testvére. Higgadtabban kezeli a dolgokat, már amikor.Gondolom elmesélte nektek, mi történt olyankor, mikor a nővére kiborult- ő bólintott és folytattam. –Olyankor nem tűrt meg senkit maga mellett. Jacobot sem, akit apjaként szeretett. Egyedül én tudtam őt és a viselkedését kezelni. Ezért talán ő jobban kötődik hozzám, mint a húga. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy ő a kedvencem. Én nem teszek különbséget köztük.

- Tudom és megígérem, többé nem vonom kétségbe a döntéseit vagy érzéseit. 

- Helyes. Ezt akartam hallani. Most pedig ha megbocsátsz, fel kell hívnom Arót, mert nyílván azt hiszi ő is, hogy halott vagyok. Mindjárt jövök- mondtam és felszaladtam a szobámba. A lányok még aludtak. Én felkaptam a telefonomat és már el is hagytam a szobát. Kiszaladtam a ház elé és tárcsáztam a számot. Már azt hittem senki nem veszi fel, mikor a búgás helyett meghallottam Aro fáradt hangját.

-Hallo? –most hallatszott rajta, hogy több száz, sőt ezer éves.

- Mi ez a búskomor hang? –kérdeztem vidáman.

- Bella? –élénkült fel a hangja. –Kislányom? Tényleg te vagy az?

- Igen, én vagyok. Mégis ki lenne az- nevettem. 

- De jó, hogy életben vagy, de hogyan? Hiszen nem találtunk sehol.

- Alaszkában voltam. A Denali klán mentett meg. De nem csak ezért hívtalak.

 - Hálával tartozom nekik. Majd kitalálom, mi legyen a jutalmuk- mondta elgondolkodva. –De mondd, mi másért hívtál még.

- Aro, segítened kell.

- Ajjaj, legutóbb a lányod pont így kezdte és akkor azzal a hírrel tértünk haza, hogy halott vagy. 

- Igen tudom. De most nem előkeríteni kell valakit.

- Mondd- sóhajtott, mire újra elnevettem magam.

- Komolyra véve a szót. Ez a Diana, aki csapdába csalt, megfenyegette a lányaimat. És kénytelen vagyok eltávolítani azt a nőt ebből a világból, hogy megvédhessem őket.  

- Értem. És mit tervezel pontosan?

- Diana el fog jönni, mert azt hiszi halott vagyok és úgy gondolja könnyen végezni tud a lányaimmal. Arra szeretnélek kérni, hogy… - elmondtam neki mindent, amit tudnia kell. Remélem sikerülni fog a tervem és Diana végre a pokolban fog égni. Bocsáss meg istenem, de gyűlölöm azt a nőt és nem tehetek mást, mivel veszélyezteti a családomat. Már csak a lányokkal kell megbeszélnem mindent és valahogy rávenni őket, hogy beleegyezzenek. A Cullen családnak pedig nem kell tudnia róla, nehogy valami baj legyen. Sikerülnie kell a tervemnek. Csakis így lehetnek biztonságban a lányaim. Ha Diana minden bűntársa meghal, beleértve azt a férfit is, aki folyton mellette van. Muszáj minél hamarabb rávennem a lányokat, hogy véletlenül se érjen bennünket meglepetésként Diana támadása.

-Bella, Nessie felébredt és téged keres- mondta Edward átölelve a derekamat.

- Köszönöm, hogy szóltál. Megyek és megnézem- mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.

Istenem, kérlek, ne hagyd, hogy bármi is megakadályozza a tervemet. Sikerülnie kell. Csak így élhetünk végre boldoganés csakis így lehetek teljesen nyugodt.